Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József

elsősorban. A 18. század első felében takácsműhelyek voltak - a mezővárosokon kívül - Buják, Diósjenő, Legend, Alsópetény községekben. Levéltári forrásainkban a leányok hajviseletére vonatkozó adatokat nem találtunk, csupán a 19. század közepén készült két tanulmány utal rá, hogy a hajukat szalagokkal díszítették. Prónay Gábor 1855ben arról tudósít, hogy a leányok hajukat kettéválasztva, egy copfba viselték, a fonatot fent és a végénél is szalaggal erősítették meg (PRÓNAY G. 1855:77). Egy évtizeddel később arról olvashatunk, hogy „a palóc leány hajfonatába isten tudja hány pántlikát befűz" (PAP Gy. 1865: XII). A színes szalagokkal befont hajon kívül, a leányok fejdísze a párta volt. A losonci kereskedő 1737. évi kárjegyzékében a „pártának való drót" szerepel. Egy losonci parasztleány 1760-ban, fekete bársony pártát vásárolt egy forintért. Egy nagyoroszi jobbágyleány pártáján tíz darab pántlikát számoltak össze 1791-ben, melyből 5 veres, 2 sárga és síkos, 3 pedig kék színű volt. Az asszonyok a hajukat kontyba viselték, melyre vászonfőkötőt (fékető) tettek. Egy vilkei jobbágy feleségének 1761-ben, ünnepen viselt alsófőkötője gyolcsból készült, melyet selyemmel varrtak ki. A fiatal menyecske fejdíszéről, a szalagokkal díszített főkötőről az 119. Keresztelő. Turdélius Sámuel lelkész rajza a sziráki evangélikus egyházközség anyakönyvében, 1712. Vegyes anyakönyv I. alapján