Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Adatok a megye népviseleti múltjából Zólyomi József

VISELET Adatok a megye népviseleti múltjából Megyénkben a 18. századi és a 19. század első felének népviseletét levéltári dokumentumok segítségével tudjuk rekonstruálni. A kárlisták, hagyatéki leltárak, végrendeletek, peres iratok viszonylag sok adattal gazdagítják ismereteinket a falvak női és férfi öltözködési kultúrájáról. Megbízható forrásként használhattuk a céhekbe tömörült mesterek árszabásait, az uradalmak, gazdák földjein alkalmazott cselédek szerződéseit. A kárbecslések gazdag gyűjteménye arról tanúskodik, hogy a parasztság vászonszükségletének jelentős részét maga állította elő. Erre nem csupán az egyes háztartásokban megtalálható kendermegmunkáló eszközök (szátva, héhely, guzsaly, rokka stb.) utalnak, hanem az egyes családok leltárába felvett vászon mennyiségéből is következtethetünk. A jómódú gazdáknál 100-200 rőf vásznat is leltárba vettek a kárlisták készítői, amely bizonyára nem a család teljes vászonkészlete lehetett. Asszony szőtte vászonból varrták az öltözet több darabját (női és férfi ing, felsőruhaként hordott gatya, kötény), az ágyneműt (dunna, párna, lepedő, derékalj), a háztartás egyéb textíliáit (abrosz, törülköző, szakajtó ruha) a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ponyvát, zsákot. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a parasztság öltözködése önellátáson alapult. Ruháinak jelentős részét készen szerezte be az egyes termékek előállítására szakosodott mesteremberektől. A korábbi évszázadokhoz hasonlóan, a megye parasztsága készen vásárolta meg a süveget, a kalapot, a mentét, a szűrt stb. Az öltözetdarabok készítésével foglalkozó műhelyek már nemcsak a mezővárosokban (Balassagyarmat, Szécsény, Losonc, Fülek) működtek a 18. században, hanem a megye több falujában is. A század első felében csizmadia dolgozott Herencsény, Legend, Varsány, Buják stb. községekben, szűcsmester letelepedéséről tudunk Cserhátsurány, Kalló, Romhány, Karancskeszi falvakban. Az ünnepi öltözet egyes darabjait finomabb vászonból, gyolcsból varrták meg, melyek kereskedők révén jutottak a parasztsághoz. A díszítésre használt csipkét, szalagot, gyöngyöt szintén a megye falvait felkereső kereskedőktől vásárolták meg, vagy a mezővárosok szatócsboltjaiban szerezték be. Legjobban kedvelték a Zólyom megyében készült csipkét, a szepességi és liptói finomabb vásznat, a nyitrai, túróci sáfrányosok selyem- és perkálkendőit, színes szalagjait. A vékonyabb vásznat takácsokkal szövették meg, melyből inget, ágyiruhát varrtak