Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Stark Tamás: A 2. magyar hadsereg veszteségeinek mérlege

Stark Tamás A 2. magyar hadsereg veszteségeinek mérlege Egy országot, egy társadalmi rendszert a háborús halottaihoz való viszonya pontosan jellemez. Kétségtelen, nem könnyű feladat az emberveszteséggel való szembenézés, hiszen a számokból a győzelem árára, illetve a vereség nagyságára következtethetünk. A veszteségek mérete, illetve a konkrét adatok közzétételének módja végső soron arra mutat rá, hogy az országban mennyit is ér az emberélet. A nyitott, demokratikus társadalmakban, így például az Egyesült Államokban és Angliában már közvetlenül a II. világháború után pontos kimutatások jelentek meg az áldozatok számáról. A szovjet hadvezetés viszont nem tartotta fontosnak a veszteségek folyamatos, precíz vezetését, így a végösszeg, melyet mind a mai napig titkosan kezelnek, becsléseken alapul. A háború befejezése óta kiadott, egymásnak ellentmondó eredmények a számokkal való politikai manipulációra utalnak. 1946-ban Sztálin, nehogy hadvezéri dicsősége elhalványuljon, egy választási beszédében mindössze 6,5 millió áldozatról tett említést. Évekkel később Hruscsov, Erlander svéd miniszterelnökhöz írott levelében - a Szovjetunió háborús erőfeszítéseit hangsúlyozva - már "20 milliónál is nagyobb" veszteséget említ. Sokáig nálunk is politikai kérdésként kezeitéka háborús emberveszteséget. Nem volt ez mindig így. Az első világháború után szinte közvetlenül megjelentek a Központi Statisztikai Hivatal jóvoltából a részletesen kidolgozott,