Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség 2. hadserege keleti hadszíntérre történt kiküldésének előzményei

A honvédség két legmagasabb rangú vezetőjének tárgyalása Keitel vezértábornaggyal hosszas alkudozások közepette zajlott. "Egyszer egy nagyon heves összeütközés már-már arra késztetett, hogy a tárgyalások megszakításával fenyegetődzek..." - írta Keitel egykorú feljegyzésében.

13 A magyar katonai vezetők ragaszkodtak az általuk elképzelt hat dandárnyi erőhöz, Keitel viszont ezt a megoldást sehogy sem akarta elfogadni. Végül a megállapodás - Szombathelyi Ferenc korabeli feljegyzései szerint - a következőképpen született meg: "Hosszú alkudozás és huzavona után végre megállapodtunk abban* hogy három dandárt, amelyek megszállási célokra lettek volna igénybe véve, szintén hadiállományra töltjük fel, és ezt is a hadműveleti hadseregbe állítjuk be. így ezen hadsereg 9 dandárból, egy páncéldandárból fog állani, mely 3 hadtestben lesz összefogva, míg a megszálló erők 5 dandárt fognak kitenni."

14 , A keleti hadszíntérre majdan kiszállítandó hadsereg fegyverzeti hiányosságainak pótlásáról is megállapodás született, a részletek megtárgyalását azonban a két vezérkar közötti megbeszélésekre halasztották. Keitel mindenesetre ígéretet tett arra, hogy a gyalogos alakulatok nehézfegyverzetét megerősítik és a páncélosdandár - hadosztály - teljes német felszerelést kap.

15 A megállapodást követően Keitel még találkozott Bárdossy László miniszterelnök, külügyminiszterrel és Horthy Miklós kormányzóval. A miniszterelnök hangsúlyozta a német katonai vezető előtt, hogy a magyar részről rendelkezésre bocsájtandó erő meghaladja azt a mértéket, amire ő számított és az "... igen súlyos politika és gazdasági nehézségek elé állítják a kormányzatot" 16 Horthy kormányzó és a magyar katonai vezetés viszonylag kedvezőnek minősítette a megállapodást. A meglévő magyar erőknek mintegy a felét érin-