Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség 2. hadserege keleti hadszíntérre történt kiküldésének előzményei

telén megérteni, hogy Európa sorsa ma a német fegyverek győzelmétől függ. Míg a felső és középrétegek még ma is Anglia és Amerika felé tekintenek, addig az alsó társadalmi rétegek... egy része... a bolsevik szellemtől van megfertőzve." 7 A német és a magyar politikai vezetésnek a fentiekben vázolt és elvi megállapodásnak tekinthető egyezsége után a részletek megbeszélése a katonákra várt. Kei tel vezértábornagyot, a német véderő főparancsnokság főnökét, tervezett budapesti útja előtt tájékoztatta Ribbentrop külügyminiszter, és úgy vázolta a helyzetet, hogy megítélése szerint a magyar kormány haderejét száz százalékig nem veti be ugyan, de a magyar honvédség legalább kétharmadának a részvételével lehet számolni a következő hadjáratban, és ebből kell kiindulni a tárgyalásokon. 8 Keitel vezértábornagy 1942. január 20-án, a késő délelőtti órákban érkezett meg a magyar fővárosba a magyar királyi honvédség vezetőivel folytatandó háromnapos tanácskozásra. Az első napon a honvédelmi miniszteren Bartha Károly szolgálatonkívüli vezérezredes - és a Honvéd Vezérkar főnökén - Szombathelyi Ferenc vezérezredes - kívül Bárdossy László miniszterelnök, külügyminiszterrel tárgyalt. A magyar politikai és katonai vezetőket meglepte azzal, ahogy az 1941-es balul sikerült keleti hadjáratot jellemezte. "Többször mutatott rá arra, hogy a német hadvezetőség a szovjet haderőt december elején tényleg elintézettnek tekintette és ennek konzekvenciáit még ipari vonatkozásokban is levonta" - olvashatjuk Bárdossy László korabeli feljegyzéseiben.

9 Az 1942. évi hadjárathoz rendelkezésre bocsájtandó magyar alakulatok konkrét számáról ekkor még nem esett szó. A honvédség vezetői - a Ritz szállóban tartott vacsora közbeni beszélgetésekből - azonban