Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Horváth István: Bevezető

számba kell vennünk. Többek közöli az okokközött nem kis szerepet játszolt, hogy a legfelsőbb magyar katonai vezetés alábecsülte a Szovjetunió katonai, gazdasági lehetőségeit. Nem kevésbé fontos azt is elmondanunk az okok között, hogy a magyar vezetés alábecsülte a Szovjetunió várható szövetségeseit, azok technikai és egyéb területen meglévő fölényét. Az utókor feladata ma elsősorban az, hogy differenciáltabban ítélkezzen. Remélnünk lehet, hogy Magyarországnaka Szovjetunió elleni harcát továbbra sem tekinti közvéleményünk igazságos háborúnak. De a marxistának véli ideológia sarkított - mi az igazságos? mi az igazságtalan? - és a konkrét háborús esetekre kivetített meghatározása sem használható. Az árnyaltabb megfogalmazás, elemzés és vizsgálat szükséges e tekintetben is. Ma, az utókor teendői közé tartozik az, hogy fejet hajtson az idegenben meghalt, megtévesztettségükben is hősiesen harcoló magyar katonák előtt. Emelje be véglegcsen történelmünkbe sorsukat. 1992. január 18-án a gyalogezred Donhoz történt kivonulásának 50. évfordulója alkalmából a Nógrádi Történeti Múzeum történeti kiállítást és tudományos tanácskozást rendezett Salgótarjánban. Akötetbenazott elhangzott előadások olvashatók. A képeket a kiállítás anyagából válogattuk. A kiállítás, a tanácskozás megrendezéséhez sok segíséget kaptunk. Itt is megköszönöm az ezred ma is élő katonáinak mással nem pótolható segítségüket. Névszerint is különösen Kamarás Oszkár, Fehér Kálmán, Vágner Rudolf, Livó László, Huszár János, Moyzes József, Vercbélyi András és a hozzátartozók sorából Somoskői Istvánné közreműködése volt nélkülözhetetlen. Horváth István