dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

haliam, hogy olly mértékben republiccinus most, mint mily dühös absolutista volt azelőtt. Per eat! Mindinkább látom, eputálni kell a hivatalokat, ha a guillotinetól félnek az okos emberek, legahíbb a kicsapatéisokat hozzák divatba. Nagy, Varga tisztelnek. Feleséged őngának kezeit csókoltatom. Tisztelő barátod Szontagh U.I. Most jön Zsédi Dobblhoftól, s azon hírt hozza, hog;/ I). csakugyan elküldte Jánoshoz a miniszteri candidaliot /szép presidens!/ azonban egy-egy tárczára 2—3-at is javasolt, azonban az bizonyosiud; látszik, hogy D-n kívül Schwarczer és Bach benne lesznek a ministériumban, ámbár Bach feltétlenül az Ausshuss feloszlatéisát köveleli. No de hisz ez természetes. LEVÉL MADÁCH IMRÉHEZ Frankfurt M/m August 2-ikán 1848. Harmadnapja, hogy itt ülök, a hol a német egységet kovácsolják, Sz. Pál templomában, s ha isten is úgy akarja, mint Szalay László, úgy azon kohból, hol a német egység — legalább tűrhető alakban — kikerül, kikerülend a magyar függetlenség elismerése külnemzetek által is. De csodédkozzál, kedves Imrém, ha ti. azt hitted, hogy a radicalok az egész világon barátaink, — éppen nem. Ruge iir és társai vagy inkább Blum Robert mert ez a vezérök — az egész világot vagy tán minden egyes individiumot szabaddá akarnak tenni és így a horvátot, ráczot, tótot vagy mi neve szegény hazánk lakossága zagyvalékának mint a magyarral gleichberechtigt tekintik. No tessék, de neUem nem kell csak magyar szabadság. — De — um auf besagten Hammel zurückzukommen — hogy jöttem hát én ide? — Jankovich Laci, nógrád megye „köztiszte-