dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

Az almanach társaság munkálatairól mit sem tudok. Nem szűnő szeretettel öröklök: hü leled: Szontagh Pál öcsédet, a lelkes fiút köszöntem. Leveleimet: „Pozsony poste restante" kapom. Sz. P. OKLEVÉL ERDÉLYI JÁNOSHOZ Pozsony, September 15-én 1839. Kedves Jancsim! Levelemre azt mondhatod: Spaet kom(m)st du; doch du kommst, der lange Weg. — — entschuldiget dein Säumen, s bár én szinte felelhetném: Ich komme auch, mit leeren Ilaenden nicht. De félek, liogjf levelem latalmassága, érkezte gyorsaságához, lesz hasonló. Az intrudoctio jó — de folytatni bajos. Ha azt kéne vagy akarnám itt ismételni, mit irántad nem annyira kifejeztem, mint érzettem, s érzek, úgy lapokat, íveket, sőt koncokat, tudnék felakadás nélkül tele írni, de így aligha négy lapot fizettetek meg veled a Postának. Látod, édes Jancsim, hogy levélírási tehetségem, nem a legvékonyabb lábon áll, s hogu ha szükség lenne még titoknok is lehetnék, valami nagy úrnál, vagy ostoba szerelmednél. (: ezt nem is szükség disjimgálnom, mert a kettő megáll együtt :). Az országgyűlésről csak annyiban írok, amennyiben itt vagyok, mint mondják az országgyűlésen, de egyébként Stuller tudósításit olvasva, nincs szükséged az enyéimre. S egyáltalán, Csengerynek,