dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)
Napád három rendbeli levelet írt hozzád: a, postán, b, gőzhajón, és c, Jankovich Gy. által. Kivonatához képest a Presse 2 számát én is ezennel küldöm. A b. p. híradóval bajom meggyűlt, de szemb eszállok vele. Egészségem jobbra halad talán, legalább MojzS azt mondja, én nem igen tapasztalom. Mojzsisovics egy comissiot is bízott rám. Következőt: Az itt szállásoló Sándor esász. huszárezred /magyar/ parancsot kapott Magyarországra menetelre, mire a legnagyobb páni enthusiasmus mutatta magát köztük. S ámbár Apponyi óbester és Posenfeld /mindkettő a hasonnevű political gazemberek testvérei 1 beszélgetés közt nyilvánítók, hogy ők a horvátok ellen nem harczolnának Bárczay kap. kinyilatkoztató nekik, hogy ez esetben kötelességének tartanéi elöljáróját lekaszabolni. Az említett két áruló pedig azt nyilvánította, hogy mindent elkövetend, hogy az ezred haza ne menjen. S csakugyan, pár nap múlva már azon rendeletről hallottak a többiek, hogy Olaszországba kell menniök. Erre a legnagyobb levertség mutatkozott s a katonák s maguk a tisztek, név szerint Bárczay, Szepesházy, Vida, Kasza. Schvaidel, Jaukovics azt hívék, hogy az óbester ármánya az egész, s legénységüket sem tudták máskép megnyugtatni, minthogy megtudni ígérték, ha valljon a magyar ministérium rendelete-e, hogy Olaszországba menjenek. E ezélból a nevezett doctor szerelné tudni, mi eszközölte ezen két egymással ellenkező parancsot. Hiába! Gonosz a német, ezt még inkább mondom Kossuth beszéde óta, melly itt is páratlan enthusiasmust szült, az egész Nagy Lajosi bureauban. Készülünk számtalan példányban németül kinyomatni, s az utcákon colportíroztatni. Itt valami verbrüderungsfest is volt a katonák és a nemzetőrök közt, de ezt az újságból tudod. Csak jöjj haza minél előbb! mert a némettel nincs itt maradásom, kivált ha Zsedényi félénk eljárása lábra kap. Az ember igazán felháborodik. Vagy nem egyéb az a Külügyminisztérium mini a hadinak expediturája? Csák consiliáriusról nem régiben