dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

azt, hogy ez 1843-ban a házi adó kérdését Nógrádban buktatni nem annyira segíté, mint ezen bukásnak fő tényezője volt, — mi bizony használandjuk ha kell — ellene, vagy mást beszélnek önök a nemesnek, mást a zálog birtokosnak, mást a kiváltási pöröket folytatóknak? Hogy tudja ön, ezeket a Bécsből jött szőke legény írja, hogy esmertessék, megírom, hogy veres szakála van; s nagyon örül, hogy önök a Szécsényi candidatúrákról épen a marcziusban kezdenék szállani, minden f elköszönté snek állok elébe, s „mendemondáinak" ellenében mindég igyekezni fogok tényeket felhozni párhuzamul, miket sem a Szécsényi sétatéren, lövöldében, casinoban, színházban Is a kofáktól gyüjtendek — nézd a gonosz, hogy kipoetéizza Szécsényit — s nem vértezendem magam azzal, hogy állításaimat bebizonyítani nehéz. De szerelettel merném kérni, beszéljünk nyílt sisakkal; én most is csak vékony fátyollal leplezkedem, meg írtam signalementomat, ön pedig mysteriöse még azt is affectálja mintha becsületes Szécsény mezővárosa nevét írni sem tudná, pedig szeretném tudni nem volna-e elég a radical nimbus eloszlatására ön világosan kinyomtatott neve. Ennyit előre plaenklirozásul; ha akarandja Szécsényi levelező úr, majd a „grobes Ceschützöt" is meg kóstoltatom vele, a radical candidatus kedves egészségére, Fegyvertáram felszerelve! ha tetszik — lesz egy kis revue rétrospective. — Adieu kedves bárány bőrbe öltözött farkasom! adieu! K. Széesényben Július 12-ikén 1848. Szőke Legény