dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Törj össze mindent...

TÖRJ ÖSSZE MINDENT Törj össze mindent, ifjú szellem, Hogy ne maradjon kő kövön. Lerontani e természetlen Világot óriás öröm. Bontsd szét ízekre, éles elme. A hazugtestű látszatot. Minek nincs magva, nincsen lelke, Tépd össze, legyen átkozott! Gyűlöld a múltat, hősi lélek, Előre nézz, csüggj a jövőn! Megkövesült, ki visszanézett, De Lóth haladt bizton, dicsőn. Rombolj, pusztíts, dúlj össze mindent, Ami élősdi, korcs, beteg, Mi nem érez magában Istent, Mi mástól nyert fényt, életet! Utálat, undor nézni néked A gépi lények ezreit. Ember, hogyan viselje képed', Akit költészet nem hevít? Egymáson és egymásból élnek, Egymást emésztik, szörpölik, Zsarnok, lakáj, hiéna, véreb . . . Egymást teremtik és ölik. A sok falánk, lélektelen test Egymásra hogy' rohan mohón, A sok vandál, vérszemű hentest Nem nézheted le álmodón! Itt minden rombolcisra lázít Es lázadásra ingerel; Mintsem tovább hordozza láncait, A szellem inkéibb égjen el!