dr. Praznovszky Mihály szerk.: Nógrádi képcsarnok Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 3. Salgótarján, 1984)

Előszó

Szontagh Pál minden visszaemlékezés szerint fiatal korában szeretett írogatni s leginkább epigrammákat. A horpácsi temetőben lévő sírján is egy maga írta epigramma a felirat. 1847 januárjában verses „párbajra" is keltek Madách Imrével és Matolcsy Gyöggyel közösen. Mindezek ellenére Szontagh inkább olvasott, mint írt. Barátja zsengéit bírálgatta, vitatkoztak, olvasmányélményekről beszélgettek. Látta és felismerte Madách írói elhivatottságát s nem kívánt vele versenyezni. Madách Imre a harmadik szerző. Vannak bizonyos epigrammák, amelyek kétség kívül egyedül az ő művei. Ezeket felvette összegyűjtött versei ciklusaiba is. Így például Egy papra című verse Pap Ferencről szól, Egy demagóghoz a Repeczky epigramma, Hívatlan párthív Lisznyay Kálmán, de megközelítően azonos megfogalmazású a Filiszter (Desseyffy Jób) és Az entuziaszta (Mérey Móric). Kétségtelen, hogy számos más epigramma az ő keze nyomát viseli hiszen hármójuk közül ő volt a legjártasabb a verselésben. Megjelentek már első zsengéi, kis kötete a Lantvirágok ha szerény körben is, de bizonyította: költői ambíciójú fiatalember a szerzője. S ha bizonyítani nem is lehet, meggyőződésünk, az epigrammák mesteri csiszolata, jól szerkesztett íve az ő tollát dicséri. Az epigrammagyüjtemény 1847-ben keletkezett. Ma már bizton állíthatjuk ezt, pedig korábban mindenki más vagy bizonytalan volt a dátumban vagy 1844-re tette a megírás idejét. A tévedés forrása, hogy rosszul olvasták a kéziraton lévő számot, a hetest négyesnek. Pedig egyértelműen hetes az! S nem lett volna ilyen tévedés ha egy kicsit járatosak a megyei és a magyar történetben is. A kötetet a szerzők Vay Miklósnak ajánlják, hogy mutassa meg azt a nádornak. István nádornak, aki 1847 szeptember-októberében 45 napos országjáró úton vett részt. Október 12-én érkezett Balassagyarmatra, ahol éppen Pulszky Ferenc mondta az üdvözlő beszédet. (Pulszky egyébként is 1846-tól megyei lakos, hogy szerepelhetne hát egy 1844-es versben?) Madách Imre mint főbiztos kapja meg a