dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy őrült naplójából

Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek, Érzéseknek hívják azt az emberek: Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem. Ábrándos rémlátó hát csak a nevem. S felvilágosodott kornak közepett, Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet. 4 Hitvány erőmű az az ember: Az ész, e mozgató alig keres Annyit, mint amit rossz fűtője A jó gyomor tőle igénybe vesz. És sokszor egy nap is már többet kér, Mint amit az egész erőmű ér. 5 Mért tanít a hit szolgája minket. Hogy síron túl majdan helyre áll A szent egyenlőség és a dússal A szegényre is hason sors vár? Szent misék könyörgenek azért, míg A szegénynek szószólója nincs. Véle vándorol a más világra Bűn, gyalázat, nyomor és bilincs, 6 Kacagok, ha hallom mondani. Emberben hogy égi szikra él. S társadalma viszonyaiból. Művelődéséből fenn beszél. Két vezérrugója van csupán, A gyomor s a szemnek ingere; Az szüle, mivel csak kérkedünk. S társadalmunk ennek gyermeke.