dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Éjféli gondolatok

A hatalmasuknak itt is nagy előnyük: Hova ők belépnek, mig mi oda küzdünk. Megtört keblünk. Nékik esemény már let ok. Milyet mi csak szivünk vérével teremtünk. Hej, pedig ki tudja, marad-é belőlünk Más egyéb a névnél, hogyha sirba szállunk? Nem hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp A tengerbe, vesztve percnyi ragyogásunk? Elszorult kebellel lépek ablakomhoz. Megnyitom, kidűlök az éj tengerébe, Lent a temető van néma hallgatásban, Fennt miljó világok csillagfényű képe. Köztetek hát e föld is csak egy fényes pont, S oly kicsinynek érzem az embert s világát. Mintha porszem lenne roppant sivatagban, Melynek dőre hire nem nagy élményt ád. Hej. ki tudja hányszor vérzett el egy Sertor A csillagban, mely ott ég mint lámpa fénye. A csillag halványan, egykedvűen ég csak. Nem jő hir. dicsőség porlakunkra tőle. S mig földünkön népek küzdnek vérben állva, Földünk mint kis szikra áll a mindenségben. A lehulló hősök hire itten él csak A kis szikra egyik kisded szögletében. S itt ezrekből csak néhány marad fel, A tömeg elvérzik és nyugszik rakáson, Örök koszorúért adhatni cserébe Percnyi létet, de a tömeget csodálom: Elveszett mint szám, hogy másnak fényt szerezzen Avagy boldogítá-é tán az utódot? Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből, Nem javul, a korcs szül mindég ujabb átkot.