dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Ó- és újkor

Ó- ÉS ÚJKOR Miért nem imádunk most. mint hajdanán Hellasz napos, olajfás partjain! Midőn fűzéres fejjel áldozlak Mosolygó istenek oltárain? Hittek, mert köztük laktak, élveztek Isteneik, s parancsuk is ez volt. E végett alkottak berket, napot. E végett zúgott hab, szolgált a hold Ledönték lángoló oltárukat És jött helyébe vérző feszület. Egy isten szenvedt rajta, s vérzeni Kell annak is. aki istent szeret. Mit oly bőven hintett szét a nagy ég, Élvezni bún lett ajándékait. Az istent tőlünk égbe számüzék. És idegen lett szellemünk is itt. Miért: nem szeretünk most mint hajdanán Hellasz napos, olajfás partjain! A lány lány volt. nem lestek benne mást. Az ifjú élvezett hó halmain. A természet gyujtá meg lángjukat, S tartott, mig lángjok élvezet vala; Hálával tették le a poharat. Ha forró szomjuk elmúlt általa. Ma a lányt ideállá emelek, Céllá tevék, azért silányult el, Azért találja gyakran ördögnek Az ideált váró megcsalt kebel. Vár a leány, kibe szeressen majd. Ki jő. kihez halálig kötve lesz, Jő az ifjú. s egy édes pillanat Mindkéttőjökre ércbilincset tesz