dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Hit és tudás

És midőn fölébredt Lucifer karjában. Az égből száműzve, itt földünkön volt már, Megfertőztető őt kedvesének csókja. Rá többé bocsánat, rá többé üdv nem vár, Lucifert ellenben megszen

telle a csók, Pallos társaihoz már többé ő sem fér, Nincs hát maradások égben vagy pokolban, Csak földünkön, köztök mely közömbös harctér. És az ölelésnek mennyek ajtajánál Lányka lett gyümölcse, — ördög, angyal lánya, Fölfogák szülői, elvivék s letették Az alvó Ádámnak vágyteljes karába. Adám ébredt, titkos vágy voná a lányhoz, Ügy érzé, mint hogyha oldalából lenne. Nem tudá, hogy angyal s ördögnek csókjából Lőn kinúl és üdvül a leány teremtve. Ámde Lucifer, a zord, és szende Hajna Csakugyan világot alkotott magának, Mert mióta nő van, áldást, átkot szórva A szívnek világán benne uralkodnak. * + * HIT ÉS TUDÁS Mint szép álom emléke ha ébredsz Édesen reng képzeteden által, Ügy a lelek édenrőli álmát Is el hozza e földre magával. Nékem is volt édenrőli álmám, Élt, mosolygott az egész természet, Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék Rejtélyesen suttogott szerelmet. Minden lombból angyalok intettek, A pataknak megvolt örtündére, Hirnök szállt le úgy hívem az égből, Hogyha csillag hullt a temetőre.