dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Az angyal útja

AZ ANGYAL UTJA „Szállj le hivem, szállj le Gábor angyal, Nézd körül egy kissé a világot. Hogy dicsérik-é kellőn hatalmam S mit lelsz többet, bút vagy boldogságot?'

1 Mond az Ür, hallgatja Gábor angyal, És az égnek ajtaja kitárul, Gyors felhőn útjára tér a hírnök. Lássuk, mit lát égi pálya járul? Végtelen tenger terül előtte. Ámbár veszteg, örökös mozgásban, Ámbár egyenlő, egyhangú mindég. Mégis mindég új minden habjában. Szörnyű a mély, csillogó szemekkel, Száz rém űl ott, martalékra várva, S minden kis csepp, száz kis teremtésnek Mindensége és boldog világa. Száll az angyal s szelletét megérzi A mély szörnye rémes agyarával, És megérzi a kis csepp lakója, S foltodul mind háládó imával. Csak az ember dacol Istenével S a habok közt önhitten vitorláz, És nem érzi Gábor angyal szárnyát, Melyről harmatoz le égi áldás. S ím megszólal a vész harsonája, Fölzavarva bőg a tenger mélye, A hajó inogva kezd recsegni, Verve éles szirtek ellenébe. ..Isten! Isten!" ordít a hajós nép, Gábor angyal mosolyog feléjek; A vész elhal, a hírnök tovább száll, Büszke szárnyán utas fellegének.