dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Ősszel

Hova lett most a rút idő? Nem gondol arra senki többet, Minden sürög, tetszélkedik, Vajon kedve miben lelik, Nyaggatja, kémli a vendéget. A kandallóban tűz lobog. A pipa vár s mit a ház adhat. Mindennek a legis java, S mi a kevés borsa-sava, A jó sziv. illeti komámat. Besompolyog a vizsla is Gazdájáért fontos személy ma Tudtával van, hogy ünnep ez, Vadászó bajtársat keres, S jő ismerős barátkozásra. Majd megered kérdés, beszéd, Komoly s vidám tárgy tarka-barkán, Míg lesz kedélyes hallgatás. Csak néha perceg a parázs És a tücsök ciripel halkan. Ügy látszik, hogy zeng éneke A tűzhely játszi tündérének. Száz ábrándkép körüllebeg, A pipafüsttel, s édesek Az eszmék, melyek ekkor jőnek. S bár senkisem szól, mindenik Oly jól mulat mégis magában A gondolat is jobban foly, Ha tudjuk, hogy velünk gondol Rokon lélek — meleg szobában. * + *