dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Mária testvérem emlékezete

MÁRIA TESTVÉREM EMLÉKEZETE Híven követted férjedet, Marim. Balsors s szerencse közt az életen. S midőn a síron állt meg csillaga A sírba is követted ől hiven, Oh nektek jó. együtt veszetek el Férj, nő és gyermek, s a védeti haza. Mért vágynátok még élni. véletek Van mind, mi néktek ill kedves vala? De egy emlék van. egy, mely hogyha él Még lelketekben, óh kínos nagyon. Hogy a nép, melyért férjed harcra szállt, Melyért vivőt, hogy az gyilkolt agyon. Nem fáj elesni hóhér bárd alatt, Ha vértanúság koszorúja vár. Nem kín megbukni, hogyha a csapást Vad ellen méri s az fejünkre száll Hiszen százszor győz a zsarnok erő. Mig az igazság százszor megbukott; Ki fogja mégis a vérzők közül Irigylem a győztes zsarnokot? De így a jó baráttól, akiért Szivünk legjobb véréből áldozánk, Orgyilkot nyerni hálaszó helyet 1. Ez, ez hozhat kétségbesésl reánk. A népszabadság eszményképe volt Zord éltetekben a vezérfonal. Azért türétek s a sír küszöbén Szakadt az el, hagyott vigasztalan. Ott láttátok, hogy álomkép csak az, Miért szenvedtetek oly hősien, Ott láttátok, hogy aki még csatáz A nép javáért, milyen esztelen.