dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Három feljajdulás

Elvonult a felleg, felsüt a nap. Szép világ van, boldogság megint, Kedvesebb még a múló borúra, S életünkkel gazdálkodni int. Nem maradt szívünkbe rejtve fullánk, Mely érzést öl, s mérget gyűjtve vár. Mindenik kinos perc száz gyönyörtelt Órával van kárpótolva már —• Minden percért százszor áldjon istenem. Gyermekimnek anyja, szépem, kedvesem * + * HÁROM FELJAJDULÁS I. Hogyha tudtad, nem szerethetsz, Mért hazudta szád. hogy érez? Csillag lettél volna nékem, Mely hideg fénypont az éjben. S szívünk megnyugodva nézi Jól tudván, hogy el nem éri. Oh de nő. te hitegettél. S éltem bolygó lángja lettél. Vészben elhagytál kacagva. Összedűle elhagyatva, Veszve útam; késve érzem: Vész utánam, vész előttem. II. Mondod, mást szerethetek még, Rád ki mindent elfecsérlék, — Mondod, új hit, új remény vár, •— Kit kísértni emléked jár, S költészetnek szent varázsa, Mondod, írt ad szűm bajára. Oh, ha ily szem is hazudhat, Angyal-arc poklot takarhat, S ily érzéssel gúnyt találok, Minden költészetre átok!