dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Előszó

mert tehetség és lehetőség döceenősen szabatott meg. Akkor tud a legszabadabban szárnyalni, amikor önmagái adja, amikor az egyszerűség, a tisztán formált költői nyelv a sajátjaként szólal meg. Verseinek többsége messze a korátlag fölé emeli őt. Eltörpül mellette első támogatója, a palóc mudalokkal virtuskodó Lisznyai és megannyi epigon társa. E kötetnyi verse száz év óta az első teljességre törekvő bemutatása költészetének. Most kell a verseknek ítéletet kérni: mi az ami közülük ott kell, hogy legyen a magyar irodalom örök kincsesházában. Ferenczy Teréz 160 éve szülelelt és 130 éve 1853. május 22-én lőtte szíven magát. Lovrich István szécsényi körorvos tárgyszerűen rögzítette a tényeket: „Megtekintvén a test kül színét, az sápadt, inkább sovány test alkatású, mint egy 22 éves vala — a bal 7-ik és 8-ik oldal hordák közt mint egy ezüst húszas nagyságú, kerekded fekete, perkelt szélű, szaggatott, lövés által okozott seb látszott mely a mely üregeibe mélyen hatolt... A szívburok, úgy maga a szív is sértetlen maradt." Praznovszky Mihály