dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Ó ne kérdjétek

Ö NE KÉRDJÉTEK . .. 0 ne kérdjétek részvétlen emberek. Hogy én miért és ki után kesergek?', ö ne kérdjétek, hogy miért föd sötét gyász; Es hajlékomba öröm miért nem tanyáz?!. . . Kérdéslek úgy bánt! . . . 's rá még nem feleltein Csal; mindég búsan keserűn nevetlem: De tudjátok hát meg keservem okát, Kitárom lángoló bíis lelkem lapját; A hol vérrel van írva minden betűi Tartalma rövid, igaz és egyszerű: Gúnyolni valót kisem találhat ott, lm élőtökbe tárom a szent lapot. — Ott hol az önkény sírja emelkedik : és a föld honfi vérrel heveredik, E' nagy sírba nyugszik az én halottam, Akit egész mostanáig gyászoltam. — Gyászoltam, és gyászolni is fogom őt. Még az Isten nem hoz ránk jobb jövendőt: De úgy, — hiszen nem is mondtam, hogy ki ő? Kit elrabolt tőlem a zord temető: Öt vesztettem el a kedves jó testvért. Ki elvérzett hazánk

1 szabadságáért; Es tán nincs még fejfája sem szegénynek: De nem csoda, ki tenne egy honvédnek?! Aki tenne, sírhalmától messze van; És nincs aki megmutatná, hogy hol van?! Téivol éli béis napjait könnyek közt, S milliomszor megátkozza Csaló-közt. ő de nem! nem átkozom azon helyet, Mely már ifjú tetemének nyíijt enyhet; Szálljon inkább ezer áldás a tájra, Hol ő küzdött, 's izzadt véres csatákba!. . .