Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Hír János: A Cricetodontini nemzetség evolúciója a Kárpát-medencében
A DORN YAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE TERMÉSZETTUDOMÁNY XL1. KÖTET (2018) A CRICETODONTINI NEMZETSÉG EVOLÚCIÓJA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN HÍR JÁNOS Pásztói Múzeum Bevezetés A Cricetodontini nemzetség képviselői viszonylag nagytermetű -a ma élő hörcsögfélékhez több vonatkozásban hasonló- rágcsálók, melyek maradványai gyakoriak Európa, Ázsia és Afrika miocén korú üledékeiben. Fajgazdagságuk, alaktani variabilitásuk okán lényeges szerepet játszanak mind a gerinces biokronológiában, mind az őskörnyezeti rekonstrukciókban. Méretüknél fogva már az iszapolásos gyűjtéstechnika elterjedése előtt felfigyeltek rájuk. Első leírásukat Franciaországban Lartet (1850) publikálta. A 20. század folyamán számos fajukat írták le döntő részben Spanyolország és Franciaország miocén korú lelőhelyeiről. Lényeges Cricetodontini leletek kerültek még elő Svájc és Dél-Németország miocén édesvízi üledékeiből (Oberer Süsswasser Molasse) (Rummel & Kälin 2003). Az 1970-es évektől a Cricetodontini nem törzsfája főleg görögországi és anatóliai lelőhelyekről leírt fajokkal gyarapodott (De Bruijn et al 1993, Rummel 1999, Qinar-Durgut & Ünay 2016). Az utóbbi évtizedben kitüntetett figyelem irányul rájuk, és több szerző is a Cricetodontini leletanyagokon végzett új, részletes morfológiát alkalmazó vizsgálatok eredményeit közölte (López-Antonanzas & Mein 2009, 2011; López-Antonanzas et al 2010; López-Guerrero et al 2008,2013,2014 a, 2014 b, 2015, Hír 2017). A Kárpát-medencében először a Pozsony közelében fekvő Dévényújfalu (Devinská Nová Vés, Neudorf) karszthasadék kitöltéseiből kerültek elő (Fejfar 1974). A hetvenes évek végén három nyíltszini (nem karsztüreg) lelőhelyről írták le őket: ezek a magyar- országi Hasznos, Szentendre (Kordos 1981,1982, 1986) és a romániai Comăneşti 1 (Feru et al 1980, Hír et al 2011). Az ezredfordulótól Litke (Hír 2013), Sámsonháza (Hír & Mészáros 2002), Mátraszőlős (Hír & Kókay 2004), Kozárd (Hír 2015), Felsőtárkány- Felnémet (Hír 2007) valamint Romániában Tăşad/Tasâd (Hír et al 2001) és Várciorog/ Vércsorog (Hír et al in press) lelőhelyekről gyűjtöttünk Cricetodontini populációkat. Ausztriában a bádeni korú Mühlbach és Grund lelőhelyekről Daxner-Höck (2003), a késői szarmata korú Gratkorn faunájából pedig Prieto et al (2010) ismertetettek Cricetodontini leleteket. Gaweinstalbóí Daxner-Höck in Harzhauser et al (2011) Hispanomys cf. bijugatusként írt le egyetlen M1-et. Ugyanebbe a fajba sorolt 3 molárist Bullendorfból Daxner-Höck & Höck (2015). A dolgozat célja, hogy áttekintést adjon azokról a Kárpát-medencéből gyűjtött és a szerző által is tanulmányozott leletanyagokról, valamint azok biokronológiai és ősföldrajzi vonatkozásairól a nem specialista számára is érthető stílusban. 331
