Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Anderko Anna: „Csalogány utcai típusú” kályhacsempék a füleki várból
Az ehhez a típushoz meghatározott két altípus közti különbséget főként a kályhán való elhelyezkedése adhatja, a központi motívum azonos. Mindkettőt leghamarabb a 16. század végére, és inkább a 17. századra keltezném a motívum alapján. Il/20/a altípus: A csempe felső sávjában pöttyökkel díszített háttéren félkörös motívum látható, melyet egy hangsúlyos félpálca választ el az alsó részben megjelenő stilizált levéltől. A középső levél két oldalán tölgyfalevél látható, az alsó rész két sarkában egy-egy virág helyezkedik el. A tér kitöltésére nagyobb félgömböket alkalmaznak. Az erőteljes félpálca alapján úgy gondolom, ez osztópárkányként funkcionálhatott. Zöldmázas és mázatlan formában fordul elő. Oldallapja meredeken csatlakozik az előlaphoz, nem ívelt kiképzésű, vége pedig profilálatlan, enyhén félköríves. Párhuzama eddig nem ismert. II/20/b altípus: A központi motívum ennél az altípusnál ugyanaz a stilizált levél, ami mellett tölgyfalevelek látszódnak, de ekörül egy vastag félpálca fut körbe, mely által egy másik csempével összerakva veretmintát kapunk. A veretmintás csempék elnevezése német szakirodalomból lett átvéve,63 ezen a területen már a 15. században megjelenik a jellegzetes motívum, míg Magyarországon csupán a 17. századtól lehet velük biztosan számolni.64A csempe üres sarkaiban egy-egy növénymotívum látható. Egyelőre csupán zöldmázas formáját ismerem, oldallapja hiányzik. 11/21. típus Ennél a típusnál a keretezés nem rekonstruálható, a fő motívumnak is csupán egy kis részlete azonosítható. A töredéken az előzőhöz hasonló növény látható, azonban kettővel több tölgylevél díszíti, a motívum mellett pedig egy négyszirmú virág jelenik meg: Összesen két töredék sorolható ide, melyeknél a fehérre égett, finoman soványított agyagot szemcsés zöld ólommázzal vonták be. Oldallapja nem maradt meg, párhuzama nem ismert. A típust stilisztikai alapon soroltam a csoportba, keltezésénél nem zárom ki a 17. századot sem, ugyanis itt is az ismert motívumok egy stilizáltabb változatával találkozunk. 11/22. típus Mitológiai jelenettel találkozhatunk ennél a csempénél, mely a fiait saját húsából etető pelikánt ábrázolja. Ez a keresztény ikonográfiában a megváltó Krisztust szimbolizálja, mint az áldozatkészség jelképét.65 Ebből úgy tűnik, Füleken belül is több változat élt, de az egyes variánsok között az eltérés nem jelentős, mégis nagyon különös ennek a típusnak a sokszínűsége. Az ismert töredékeken általában egy hosszú, ívelt nyakú, fejét a mellkasába vájó, szárnyait széttáró madár és annak fiókái jelennek meg, azonban a felső rész csupán egy altípusnál határozható meg teljes bizonysággal, erre később kitérek. II/22/a típus: Ehhez az altípushoz köthető eddig a legnagyobb számú töredék. Az összesen hét töredéken egy enyhén csíkozott testű madár rajzolódik ki, mely fejét hosszú ívben hajtja mellkasához. A nyaka pöttyözött, szárnyai pedig erősen stilizáltak, tollazata kevéssé hasonlít a valósághoz. Valószínűleg három fióka tartozik hozzá, melyeknek meglehetősen hosszú csőrük van. A madár nyaka fölött egy ívben korona 63 FELD 2002. 45; GYURICZA 1992. 26. 64 GYURICZA 1992. 58. 65 OSWALD 1984. 301. 293
