Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Kovács Krisztián: A kékkői járás területének történeti földrajza a 150 éves török uralom alatt

A felszabadító harcok után évek teltek el, míg a vidékre újból visszatért és normalizálódott az élet. Nógrád vármegyében az 1688-as esztendőben indult meg az újrané- pesülés, a régi lakosság maradéka megkezdte a visszavándorlást korábbi lakhelyére. Egy 1688-ban készült kamarai összeírás alapján az Ipolytól délebbre eső nógrádi részeken megindulni látszott az élet. Tolmácson két gazda mellett 12 puszta telket, Nagy Oros[!] mezővárosban 10; Kosdon 14 gazdát írtak össze. Ekkor már lakottak voltak Borsosberény, Diósjenő, Horpács, Guta, Tereske, Nándor, Vadkert, Dejtár és Patak községek is. Ugyanezen évben (1688) erősítette meg Lipót császár örök időkre Nagyoroszi mezőváros kiváltságait. Balassagyarmat benépesítése 1690-ben vette kezdetét, január 1 -én adta ki Csábrág várában Koháry István telepítő levelét.67 Az 1690-es évek közepére már látható a benépesülés előrehaladása a járás területén is. 1695-ben összesen 145 (egész-, fél- és negyed telkes) jobbágycsaládfőt, 85 pusztatelket és 672 zsellért írtak ösz- sze, valamint a 48 összeírt községben 30 5/8 portát.

7. sz. táblázat.

A Kékkői járás település- és portaszámai az 1683-1695 közötti portális adóösszeírások alapján

év

1683

1686

1695

adóalap

porta

település szám

49

42

48

szám

5 13/32

3

30 5/8

átlag

0,11

0,0711

0,64

Közel másfélszáz év után, két majdnem teljes pusztulást túlélve a Kékkői járásban - melyet a 18. század legelejétől már a források is így neveztek - új hajtásba kezdhetett az élet, felvirágzására azonban a 18. század eleji szabadságküzdelmek miatt még várni kellett.

67 PÁLMÁNY, 1988.168.p.;SZOMSZÉD, 2001.52. p.;ERDŐS, 1998.64.p.;BALOGH, 1977.50-5l.p.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E-156 U. et C. Fasc. 7. Nr. 59/1688

25