Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Horváth Tünde: A tölcséres szájú edények népének idegen kerámialelete Salgótarján - Pécs-kő lelőhelyen

Patay Pál is foglalkozott a késő badeni Ózd-Piliny-csoporttal Északkelet- Magyarország területén, és visszautalva saját, 1960-as salgótarjáni, valamint a még korábbi, Piliny-Vár-hegyen végzett ásatási eredményeire, úgy vélte, hogy a régióban a késő rézkori badeni és a kora bronzkori makói kultúrák törés nélkül fejlődnek át egymásba.4

Legutoljára György László doktori disszertációjának témája volt érintőlegesen az Ózd-Piliny-csoport (a disszertáció Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének késő rézkorát vizsgálta, 126 db Boleráz/Baden lelőhellyel). Ő arra a következtetésre jutott - elsősorban kerámia-korreszpondencia-vizsgálatok útján - hogy nem indokolt az Ózd- Piliny- és a Salgótarján-csoportok egymástól való elválasztása.5

2016-ban egy nemzetközi pályázat keretében kezdtem el az Ózd-Piliny-csoport lelőhelyeinek revízióját, az Ózd környéki lelőhelyek után fél évvel a Salgótarján környékieket. A munka során született publikációkban arra a következtetésre jutottam, hogy kronológiailag az Ózd-Piliny-csoport nem a badeni kultúra késői csoportja, hanem egy teljes késő rézkori időszakot (a Baden-komplexumon belül annak IB bolerázi fázisától, vagyis elejétől a IV. badeni fázis végéig, vagyis a végéig) reprezentál.6 Területi és földrajzi értelemben sem csoportja a badeni kultúrának, pusztán területi variánsa, amelynek létrejöttét és saját kerámiadíszítési jellegzetességeit nagy részben feltehetően a megelőző középső rézkor végi időszak és annak kultúrái határozták meg. A munka elvégzése után értelmetlennek tartottam a nógrádi lelőhelyek leválasztását az Ózd-Piliny- csoportról. B. Kovács Istvántól eltérően viszont megtartottam az Ózd-Piliny-csoport eredeti elnevezést, mert így a Piliny név utalna a csoport Nógrád megyei elterjedésére is a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére utaló Ózd név és eponim lelőhely mellett, és egyúttal az egyik meghatározó, a megye területén korán feltárt badeni lelőhelyre is.7

2016-ban jelent meg Róbert Malcek könyve a cserovai dombvidék vagy más néven Cseres-hegység, vagyis az érintett északkelet-magyarországi terület szlovákiai részével foglalkozó munkája, amely 14 db badeninek tartott lelőhely kutatástörténeti összesítője.8

A Salgótarján-Pécs-kőn megismert régészeti lelőhely leletanyagát, mivel egységesen késő rézkori badeniként kezelték eddig, egymás utáni sorrendben újraközöltem leltári szám szerinti növekvő sorrendben, de a tipológiai alapon megnyilvánuló kultúrán4 PATAY 1999.

5 GYÖRGY 2014,1. kötet, 225: „Véleményem szerint a Salgótarján csoport elkülönítése nem indokolt, mivel leletanyagában ugyanazok a formák és díszítések figyelhetők meg, mint az Ózd-Piliny csoportban. Eltérést ezeknek az elemeknek az előfordulási arányában láthatunk. Ennek oka pedig az lehet, hogy a két külön csoportként elkülönített területeken a szomszédos csoportok hatása jobban érvényesült. így a nyugati térségben (Salgótarján) erősebb a Bosáca csoport befolyása, míg a keleti részen (Ózd) a Viss csoport elemei tűnnek fel nagyobb mértékben.”

6 HORVÁTH 2018; HORVÁTH 2017a; HORVÁTH et al. 2017.

7 Vö. HORVÁTH et al. 2017, 388, 36. lábjegyzet. A legkorábbi megkutatott badeni lelőhely az egykori Északkelet-magyarországi területen feltehetően inkább Sőreg/Surice-Vár-hegy, ahol Nyáry Jenő már 1870-ben feltárást végzett. Azonosítása ma már nem lehetséges, de a magaslati lelőhely egy másik magaslati várral, Sőreg-Pogány-várral összeköttetésben állt, tehát annak közelében lehetett: PATAY 1999,48.

8 MALCEK 2016: Hodejov/Várgede-Hrádok, Belina/Béna-Belinská jaskyna, Drna/Darnya- Tuszavár, Fil’akovo/Fülek-Hrad, Gortva/Gortvakisfalud-blizsie neurcená poloha, Hajnácka/ Ajnácskő-Hrad, -Zaboda, Husiná/Guszona-blizsie neurcenápoloha, Lipovany/Romhánypuszta- Pri mucínskom chotári, Stará Basta/Óbást-Pohansky hrad, Siatorská Bukovinka/Sátorosbánya, Siatorska Skala, Sirkovce/Serke-Sirkovsky hrad, Síd/Gömörsíd-Vysoká, Surice/Sőreg-Sovi hrad, Jesenské/feled-blizsie neurcená poloha lelőhelyekkel.

250