Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

K. Peák Ildikó: „És már tudom, halálra érek én is” Varga Imre Radnóti szobra Salgótarján főterén

A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE MŰVÉSZETTÖRTÉNET

XLI. KÖTET (2018)

„ÉS MÁR TUDOM, HALÁLRA ÉREK ÉN IS” VARGA IMRE RADNÓTI SZOBRA SALGÓTARJÁN FŐTERÉN

K. PEÁK ILDIKÓ

Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján

„Megállók itt a fa tövében, lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. Nyakon ragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten.

Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem.”

Radnóti Miklós 1940. június 8-án keletkezett, Tajtékos ég című verséből idéztünk egy részletet, mely a háború fenyegetését magas művészi szinten megjelenítő, hangulatfestő képi világa mellett egyben mintha valós, földrajzi keretet szabna írásunk tárgyának, Varga Imre életnagyságú, a költőt megörökítő szobrának. Rövid tanulmányunkkal a mű elemzésén túl emléket szeretnénk állítani a száztíz éve, 1909. május 5-én született lírikusnak.

Radnóti Miklós a sors által rövidre szabott munkássága, tragikus életútja, tudatosan vállalt sorsa valószínűleg pontosan e tragikum miatt is jól ismert a hazai, könyvet kezébe is vevő közönség körében. Talán kevesebben tudják, hogy már születését is a halál árnyékolta be, hiszen világrajövetele édesanyja és ikertestvére életébe került. Az ebből fakadó bűntudat és szorongás egész munkásságát végigkísérte, származása, a II. világháború történései pedig tragikus halálát predesztinálták. A 20. század magyar költészetének kiemelkedő alakjaként életművének egyik központi témája a világ általi fenyegetettség, érett, klasszicizáló korszakának reprezentatív műfaja az ekloga. Műfordításai széles időbeli és tematikai intervallumba sorolhatók, a klasszikus antik költőktől kortárs szerzőkig, illetve e körben megtaláljuk törzsi népek meséinek, dalainak költői átértelmezéseit is. A Radnóti Miklós munkásságát végigkísérő fenyegetettség, haláltudat a világháború borzalmai között hangsúlyosabbá, bizonyossá vált, bár talán utolsó pillanataiig hitt költészetének erejében s fennmaradásában. 1940-től több alkalommal hívták be munkaszolgálatra. A háborús cenzúra miatt több verse nem jelenhetett meg, leginkább csak műfordításai kerülhettek az olvasók elé.

150