Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Szepessyné Judik Dorottya: Adatok Nógrád megye I. világháborús hősi sírjai és temetői történetéhez

sírok karbantartása kiterjed a volt szövetséges és ellenséges államok itt eltemetett ösz- szes katonájára, tengerészeire, polgári internáltjaira is, amire a trianoni békeszerződés 155. és 156. paragrafusa is kötelezett. Szabályozta, hogy kik temethetők el a hősi- és hadifogolytemetőkben: ezekben kizárólag a harctéren elesett, illetve a háborúban szerzett betegség következtében, továbbá hadifogságban elhunytak voltak temethetők. A háborúban szerzett betegség következtében elhaltnak kellett tekinteni azokat a személyeket is, akik kimutathatólag a háborúban szerzett betegség következtében hunytak el. Meghatározta a hősi- és hadifogolytemetők létesítését, kibővítését, megszüntetését, beosztását, méreteit, használatát, karbantartását, díszítését és ezek rendtartását, illetve - ha indokolt volt - a csontok összesítését.3

A Historia 1929-ben külön rovatot szentelt a hadisírügyeknek, és kiemelte, hogy a trianoni békeszerződés 155. cikke kimondja, hogy a szövetséges és társult államok, valamint a magyar kormány gondoskodnak arról, hogy a területükön eltemetett hősök sírjai „tiszteletben és jókarban tartassanak”. A cikkíró szerint Magyarországon valamennyi hősi- és hadifogolysírt maradandó síremlékkel látnak el. A hősi sírok legszükségesebb karbantartását az állam maga vállalta, de ezeknek síremlékkel való ellátása, a települések hősök napján rendezett gyűjtése útján valósulnak meg inkább. A hősi sírok gondozásával helyi bizottságok vannak megbízva, melyek a közigazgatási hatóságok vezetőinek irányítása és a különböző vallásfelekezetek és társadalmi egyesületek bevonásával működnek. Pósch Rezső szerint ezeknek a bizottságoknak köszönhető, hogy Magyarország területén jelentéktelen azoknak a síroknak a száma, melyek maradandó síremlékkel ellátva nincsenek. Kiemeli a soproni, a szegedi, a pécsi, a szombathelyi, a győri és a budapesti három befejezett parcellát, a pápai, a veszprémi, a nagykanizsai, a diósgyőri-vasgyári temetőket. A Magyarországon eltemetett hősökről részletesebb leírást nyújt: az elhunyt hősök száma - 1929-es adatok szerint - kb. 80.000. Ebből 12947 fő orosz, 9666 fő szerb, 5632 fő román, 3781 fő olasz, 34616 fő cseh, 3035 fő lengyel, 2130 fő osztrák, 566 fő német, 125 fő török, 55 fő francia, 15 fő bolgár, 11 fő albán és 1 fő angol. Ezen személyek nagyobbrészt különálló hősi-hadifogoly temetőkben nyugszanak, melyekből 30 van. A legnagyobb hősi temető Budapesten van 18.000 fővel, azután Miskolc és Debrecen 4300 fővel. A legnagyobb hadifogoly temető Ostffyasszonyfa (5600 fő) és Kenyérmező (2800 fő). A hősök kisebb része községi, felekezeti temetőkben, vagy egy különálló parcellában, vagy szétszórtan a sírok között fekszenek. A törekvés arra irányul, hogy a szétszórtan fekvő sírokat is külön parcellában összpontosítsák.4

1928-ban megjelent egy cikk a hősi sírok gondozásának külföldi példáiról, melyben többek között olvasható, hogy az angol hősi sírok gondozására alakult bizottság, az Imperial War Graves Commission, jelentést adott ki a világháború utáni tízéves működéséről. Ez arról számol be, hogy összesen mintegy 600000 sírkövet, 1135 keresztet és 265 hősi emlékművet emeltek eddig. 659 hősi temetőt létesítettek, és 594 francia és belga községi temetőben állítottak sírkövet. Továbbá az Egyesült Államokban kb. 80000 hősi sír van mintegy 10000 temetőben szétszórtan, és még nincs megállapítva, hány sírkő lesz emelve. A temetők és sírok díszítésére 63 ezer sövényt, sok millió cserjét és fát ültettek.5

3 Budapesti Közlöny. 76. sz. 1929.04.05. l-3.p.

4 PÓSCH Rezső: Hősi sírjaink és azok kultuszáról. In: Historia, 1929.2. évf. 3. sz. 3-4.p.

5 Szemle. In: Historia, 1928. 1. évf. 4. sz. 14.p.

104