Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MEGYEL&JjAyyÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

Ugyanakkor hangsúlyozottabban foglalkoztak módszertani problémákkal és azok eredményeivel, de ezek valóban inkább csak közlések voltak, nem teremtettek vitafórumot. A címlap grafikája és borítása komolyodott, de a korábbinál kom- merszebb lett, elárulva a mentalitás ilyen irányú változását is. Ez a kiadvány már fotókat is közölt és kialakult az írások tematikai rendje. Az országos szakfelügyelet fóruma-ként is funkcionált, és hangsúlyozottan a szakág élő problémáival való foglalkozást tűzte ki célul, amelyek egyike ezekben az években kétségtelenül a társadalomtörténeti irány körvonalazódása volt. Megszervezték a számok széles körű terjesztését, gondoskodtak róla, hogy ne csak a szakmához, hanem az egyetemi tanszékek dolgozóihoz is eljussanak az évfolyamok. Ezt a gesztust az elméleti és gyakorlati területekkel való együttműködés felé nyitásként értékelhetjük.

1980-ban újabb névváltással jelezték a hangsúlyok eltolódását: a Történeti Múzeumi Közleményeku3-re módosítás „azt az igényt is kifejezi, melyet az új- és legújabb kori történeti muzeológia mint múzeumi szakág támaszt a kiadvánnyal szemben. ”134 Nem tartalmi változtatásra készültek, „országosabbá” kívánták tenni a folyóiratot. Ennek érdekében a szerkesztőbizottságot is kibővítették. Már nemcsak „belső” szerzők, hanem vidékiek, sőt több különböző társtudomány muzeológusa is írt bele. Egy-két olyan szám is megjelent, amely már csaknem tematikusnak mondható az életmód témában. Igényesebb, szebb lett a címlap, és jobb a kiadvány szerkezete, rendszere. 1983-85 között azonban szünetelt a kiadás, az 1985-86., valamint az 1987-88. évi dupla számok után pénzhiányra hivatkozva végleg meg is szüntették a folyóiratot. Figyelemre méltó, hogy a szerkesztőbizottság ebben a záró számban már nemcsak a folyóirat, hanem a történeti muzeológia egész létét, a szakmai folytatást is bizonytalannak, veszélyeztetettnek ítélte. Fennállása idején a Közlemények foglalkozott egyszer-kétszer, még a kezdeti időszakban a külföldi társmúzeumok szakmai életével is.135

A MMM Füzetei sorozatban 1979-ben megjelent módszertani kiadvány közölt még beszámolókat hét szocialista ország fővárosi forradalmi múzeumairól, amelyeket meghívott előadók tartottak. Ezekből a tájékoztatókból semmiképp sem következtethetünk rendszeresen fenntartott kapcsolatokra. Ilyen következtetéseket inkább a Közlemények személyi híranyagából vonhatunk le, ahol szakmai csere utakról olvashatunk.

135 Az 1966. évi számban egyrészt Vígh Károly írt a Muzeum című szlovák közlöny egy évet (1964) átfogó ismertetése kapcsán azokról a problémákról, amelyek az ottani kollégákat is foglalkoztatták a munkáséletmód bemutatásakor (1966. 1—2. 60—62.), másrészt László Gábor számolt be csehországi legújabbkori múzeumoknál szerzett tapasztalatairól (1966. 1—2. 39—46.). 1971-ben pedig Janusz Durko ismertette a lengyel történeti muzeológia módszertani kutatási jellemzőit. Ezen belül a jelenkor dokumentálásáról beszélt, s megírta, hogy az életmód-anyag tárgycsoportját „a történelmi emlékek” címszó alatt tartják nyilván (1971. 1. 37—53.).

58