Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MEGm^LkMÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. gyűjtöttek be, vizsgáltak, amelyek forrásértéke megkérdőjelezhetetlen, s azok mögöttes tartalmait tárták fel,124 hogy megszüntessék a kiállítási tárgy illusztratív jellegét, leegyszerűsített, általánosító ábrázolását, különösen az életkörülmények megjelenítésekor. A tárgyak ezt az üzenetet közvetítik, mert a toposznak minősülő közhiedelemmel ellentétben a tárgy nem beszél önmagáért, azt „megnyilatkoz- tatásra kell késztetni”,125 vagy ahogy Hermann Bausinger fogalmaz, „purisztikus múzeumi dogma”, hogy a tárgyak önmagukért szólnak.126 Ebben a mivoltában jól együtt tud működni a többi kommunikációs eszközzel, hogy a folyamatokat, jelenségeket, viszonylatokat, helyzeteket is érzékeltetni lehessen, mert a megjelenítés összetett dolog. Horn Emil a MMM állandó kiállításán szereplő, más kontextusban már emlegetett századfordulós szakmunkás-lakást hozza fel jó kísérletnek erre. Az eredeti helyszínről „átemelt”, jól dokumentált enteriőr „in situ” helyzetek (bevásárlást imitáló kosár, árucikkekkel) módot adott a korabeli kereskedelmi kínálat és hálózat, valamint a kereset összehasonlító bemutatására ár-bér táblázatokkal, árucímkékkel, cégjelzésekkel, és még a munkaórák számát is feltüntették, amennyiért az élelmiszereket megszerezhették.127 Ez a megoldás egy lehetőség arra, hogy jó történeti kiállítást készíthessünk az egyébként statikus anyagból, amellyel éppen a dinamikus történeti fejlődést, a történeti jelenségek különböző összefüggésrendszereit kell megjelenítenünk. Szilágyi Miklós az 1979-ben Szekszárdon megnyílt állandó kiállítás kapcsán szintén olyan jellemző jelenségcsoportok bemutatására buzdít, amelyekkel az „állóképek" megmozdíthatok, mint amilyen például a társadalmi osztályhelyzetet szinte szimbólumértékűen kifejező lakáskultúra.128 Szabó Péter szerint pedig még a különböző társadalmi rétegek kiállításokon való megjelenítése sem egyforma nehézségi fokú, mert típusalkotásnál vannak jól és kevésbé jól tipizálható rétegcsoportok.129 30 131 132 S természetesen a tárgyféleségek hely-, kor- és rétegmeghatározó szerepe is eltérő szintű (a tűzhelyek, tüzelőberendezések kiemelkedőek ebből a szempontból). A történeti kiállításokon az életformák, munka- és életkörülmények, közösségi és nyilvános terek megjelenítésének legklasszikusabb, kézenfekvő, de nem probI29(Szabó P., 1980. 33—34.) Az 1980-as évektől már igyekeztek nem típusokat ábrázolni a történész muzeológusok, hanem a kikutatható valóságot mutatták be, konkrét, adatolt tárgyi anyaggal. (Sz. Bányai, 1983. 16—19.) l30Sz. Bányai, 1983. 17. 131 Jelzésszerűen egybeszerkeszthető a történeti kiállításokon papírdokumentációból is enteriőr- szerű jelzés, mint amilyen például a MMM állandó kiállításán egy hajómakett, ha a hajónaplót is melléteszik, vagy egy kirakatsor, egy vagon háborús burgonyaszállítmány, felirattal, felszedett utcakövek stb. 132Lásd ehhez Peterdi, 2003. 69—76. 56
