Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MBGMElJu^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

koncepció, hogy a politikatörténeti események folyamatába csak szakaszosan „engedték be” az életviszonyok bemutatását. Az indoklás így szólt: „főként azért, hogy a néző összehasonlításokat tehessen, lemérhesse a fejlődést. ”,os A kiállítást sokrétű, célirányos kollektív gyűjtőmunka előzte meg az életmódanyag hatványozottan tárgyfüggő), amely „tárgymentő tevékenységnek” bizonyult, s az enteriőrök anyagát műtárggyá emelte.

A szakág vezetői tehát az „életmód-ügy” mellé álltak, nyilván nem teljesen önzetlenül: a háttérben ott munkáltak a kényszerítő körülmények is. Az új törekvéseket előidéző okok közül Mialkovszky Mária kiemeli a legújabb kori történeti muzeológia iránt megnövekedett társadalmi igényt, az addigi történeti kiállításokon megszerzett tapasztalatokat, s azokat a „25 éves a szabad Magyarország” című, már említett időszaki kiállítás kapcsán elhangzott kritikákat,105 106 amelyek ritka kivételként segítették a szakmai hibák kiküszöbölését. Más szempontból Szabó Péter győri történész muzeológus az elvont eszmei áramlatok, események megidézését magára vállaló klasszikus történeti kiállítások létrehozását nehezebb munkának tartotta az inkább hálás feladatot jelentő életmódkiállításoknál. Ideális megoldásnak a kettő ötvözetét tekintette, mégpedig önálló bemutatókkal: kiállítás és skanzen formájában, ahol az életmód vonatkozású tárgyaknak társadalmi réteg- és történelmi korszak-atmoszférát minden más dokumentumnál hatásosabban felidéző szerep jut. Ebbéli képességüket már több megvalósított kiállítás példáin bizonyították. Szabó Péter ennek konkrét modelljéül a Mialkovszky Mária konstruálta századfordulós szakmunkás enteriőrt nevezte meg.107 Megoldandó problémaként tartották napirenden az 1945 utáni, ha úgy tetszik, jelenkori élet105Esti, 1979. 30.

106(Mialkovszky, 1977. 55.) Az életmódkiállítások iránti különös érdeklődést szintén kiemeli Szabó 1. 1986. 40.

107Szabó P„ 1980. 26-27.

'““(Tarjányi, 1980. 20., Esti, 1979. 30.) A MMM állandó kiállításának legelnagyoltabb része is az 1945 utáni korszak ábrázolása volt, bár az idők során korrigáltak rajta. A Budapesti Történeti Múzeum időszaki kiállításként megépült életmódsorozata szintén elég felületesen „intézte el” ezt az időszakot, meglehetősen jellemző módon tárgyak nélkül, papír- és fotódokumentációval. Lásd ehhez Létay, 1980. 36—41.

49