Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEJ^yJ^^^ygJZElIMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII.

Ez a tapasztalatösszegzés már része volt annak a módszertani anyagnak, amelyet a Minisztérium Múzeumi Osztálya 1971-ben kért budapesti és vidéki tudományos kutatóktól és muzeológusoktól, s amelynek 1972-ben, Kecskeméten, a múzeumigazgatók országos értekezletén megvitatott szövegét azután kötetben is75 megjelentette a MMM, módszertani füzet-sorozatában. A „Tanulmányok az új- és legújabb kori történeti muzeológia kérdéseiről” című, vízválasztónak tekinthető kiadvány azokat az írásokat tartalmazta, amelyekben a szakterület tájékozott, aktív, specializálódott kutatói (pl.: Vörös Károly, Gerelyes Ede, a szolnoki Szabó testvérek stb.)76 fejtették ki gondolataikat - az életmódkutatás problematikáját is érintve - az új- és legújabb kori és a munkásmozgalom-történeti muzeológia elvi és gyakorlati problémáiról. Az egymás mellé rendelés arra utal, hogy ettől az időtől kezdve hangsúlyozottabban elkülönítették a legújabb kori muzeológián belül a munkásmozgalom-történetet mint új ágazatot. A levonható tanulságok közül szempontunkból az a legfontosabb, hogy a „kötelező” évfordulós kiállítások jelentős tárgy-gyarapodást eredményeztek, elősegítve, hogy a történeti muzeológia figyelme kiemelten a tárgyak felé forduljon, s hogy a gyűjteménystruktúrát átalakítva önálló gyűjteményeket - köztük életmódtörténetit - hozzanak létre.77

A modern kori történeti muzeológia pillanatnyi helyzetképének felvázolása után nem sokkal a szűkebb szakterület gyakorlati iránymutatóját is kiadta a Múzeumi Főosztály. Az 1973-ben közzétett78 „irányelvek a kapitalizmus és szocializmus korszakával foglalkozó történeti muzeológia fejlesztéséhez” fontos módosításokat hangsúlyozott. Valódi újdonságnak számított kijelenteni, hogy tudományos alapokon kell egyenrangú múzeumi szakággá fejleszteni - jóllehet a MMM szakmai-ideológiai centralizált vezetésével - az ettől kezdve immár ténylegesen létező

75 (Tanulmányok, 1972.) Mialkovszky Mária tanulmánya kutatástörténeti összegzésében bíráltján jegyezte meg, hogy ezt a születőben lévő szakágazatot még nem kellett volna egyenlő rangúvá tenni a nagy múltú tudományágakkal. (Mialkovszky, 1977. 56.)

76 Nagy hiba volt a sokirányúan képzett, a külföldi szakirodalomban is napi szinten tájékozott Mialkovszky Máriát személyes okokból kihagyni a felkértek közül. Ő csak a Fancsovits-összegezte belső műhelytanulmány összeállitásában vett részt, amely többszemélyes konzultáció eredményeként született.

77 Rendkívül fontos és példaértékű volt, különösen a vidéki múzeumok számára, akik igényelték is az új rendszer megismerését, a MMM addig egységesen kezelt gyűjtemény-konglomerátumainak anyag- illetve tárgyfajták szerinti önálló gyűjteményekké alakítása a hagyományos múzeumi szakágak gyűjteményi rendszerei mintájára. (Szikossy, 1977. 19.) Más tipusú rendezőelv volt a kiállításokhoz igazodó új anyagfajták csoportokká szervezése. Az új gyűjtemények számára 1973-tól saját leltárkönyveket nyitottak. Újdonság volt a 14 rubrikás leltárkönyvek 5. rovatának bővítése is a használat időtartama és a használatból kikerülés idejének rögzítésére. Ezek is az életmód-anyag feldolgozását, értelmezését segítették.

78 MMM Közleményei, 1973. 3. 8—15.

42