Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Észak-Nógrád mezomuzeális korszaka
NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG mZElJMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII. nyon és tíz szekrényben volt kiállítva. A falakon a látogatók a magyar történelem nagy alakjait ábrázoló olajfestményeket (pl. Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Busbak Ádám és Farkas Károly), illetve egyéb történelmi témájú képeket (pl. Árpád fejedelem, gróf Teleki László, Mátyás király, Battyány Lajos, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor), továbbá fényképeket (pl. látogatás Kossuth- nál, a Losonci Általános Ipartestület elöljárósága 1885—1925, az Országos Ipartestület 1887-es értekezlete), iparegyesületi díszzászlókat és emléklapokat (pl. a Losonci és Losonc-Tugári Iparos-Ifjúsági Önképzőkör Emléklapja, T.G. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök emléklapja 1920-ból) láthattak. A fegyverállványon régi lőfegyverek és kardok mellett, egy pika51 és egy 1836-ban készült ostyasütő került bemutatásra. Az egyes szekrényekben plakettek, a gyárak árjegyzékei és gyártmányai voltak kiállítva (Rakottyay és Sternlicht zománcgyárak, pakfongyár, legyezőgyár). Készítményeikkel, munkaeszközeikkel vagy céhes tárgyaikkal nemcsak a helyi mézeskalácsosok (ütőformák - huszár, babák, kakas), csizmadiák és szíjgyártók (céhládák iratokkal) képviseltették magukat, hanem a gácsi fazekasok (edény, csésze) is. A Városi Múzeumhoz hasonlóan itt is hatalmas numizmatikai gyűjtemény (csehszlovák, magyar, osztrák, német, olasz és francia pénzérmék, emlékérmek, kitüntetések) és könyvgyűjtemény keletkezett (a legrégebbi könyvek a 17. századból). A kiállítás értékes darabjai voltak: két velencei tükör, emlék-ág Kossuth Lajos sírjáról, szenteltvíztartó 1750-ből, egy 1618- ból származó pecsétnyomó, Madách Imre saját kézzel írott levele 1860-ból, és a magyar korona öntvényből készült másolata a losonci katolikus templomból. Wagner múzeumának „maradványait“ tényleg megtaláljuk a listán. Néhány tárgy esetében az eredeti adományozótól az iparosok múzeumáig való vándorlás pontos útvonalát is fel lehet térképezni - pl. Heksch Lipót 1854-ben kiadott polgári oklevele, vagy a losonci szíjgyártók céhládája, melyek a századfordulón az első tárgyak között kerültek az alakulóban lévő Városi Múzeum gyűjteményébe. A korabeli helyzetet azonban a Beniczky-hagyaték további kálváriája illusztrálja a legszemléletesebben. Ahogy már korábban jeleztük, az 1918-ban még 350 darabot is meghaladó gyűjteménynek 11 hónap alatt eltűnt több mint két harmada. Az iparosok 1933-ban megnyílt múzeumának leltárában már csak 25 darabot tudunk az eredeti adományból azonosítani. A Városi Múzeum és a Losonci Önálló Iparosok Egyesületének Múzeuma között fennálló bizonyos szintű folytonosság ellenére az állandó kiállítás - melynek fényképeit a Prágai Magyar Hírlap a megnyitást követően különösebb kommentár nélkül hozta le52 - nem jöhetett volna létre újabb lelkes és bőkezű adományozók nélkül. Neveiket a fennmaradt leltár csak 51 Rombusz alakú vashegyű lándzsa. 52 Prágai Magyar Hírlap, 1933. 5. 7. (másolatának rendelkezésemre bocsájtását Böszörményi Istvánnak ezúton is szeretném megköszönni).
