Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Cs. Sebestyén Kálmán: „...és múzeum.” (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban)

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG

áÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

hagyományokból táplálkozik. Szeretik a munkás témájú filmeket, regényeket, színdarabokat, ismeretterjesztő előadásokat és kiállításokat. Érdekli őket városunk története. A nemrégiben megrendezett várostörténeti kiállításnak is igen nagy sikere volt. Munkás hagyományaink feltárásában még óriási feladatok várnak ránk. Városunk hősi múltját tekintve kötelességünk egy város és munkástörténeti múzeum létrehozása.” A Művelődési Minisztérium képviselője is hozzászólt, s javasolta, hogy meglévő, műemléki jellegű épületben helyezzék el a múzeumot. Két javaslat hangzott el: a zsinagóga és a volt evangélikus kultúrterem, amely akkor a Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében volt. Az elhelyezés anyagi vonzatának felmérésére a városgazdálkodási üzem vezetője kapott megbízást. Ennek eredménye az lett, hogy a 200 ezer forintos minisztériumi keretből, melyet a múzeum létesítésére különítettek el, a kultúrotthon átalakítása közel 150 ezret vinne el. Két hét múlva a Városi Tanács VB elé került az elképzelés, amely határozatban mondta ki: „Mivel a város távlati fejlesztési tervébe a múzeum végleges helye a jelenlegi Jankovich kúria épülete lesz, ezért a Végrehajtó Bizottság gazdasági okokból és városfejlesztési szempontból nem járul hozzá a jelenlegi terv szerint a Salgó úti kultúrterem múzeummá való átalakításához. ”

A múzeum megnyitását először augusztus 20-ra tervezték, majd november 7- re módosították. A megvalósítás késlekedett egy egyszerű, mégis a várost alapjaiban érintő probléma, a lakáshiány miatt: nem tudtak a kúriában lakó családoknak máshol helyet biztosítani. Bár Soós Dezső Manga János sürgető levelére válaszolva 1956. június 28-án azt írta: „...meg van minden remény ahhoz, hogy a volt vásártéren épülő 178 lakás befejezést nyerjen. Ezekből a lakásokból különböző üzemek kapnak lakásokat, így minden remény meg van arra, hogy a Jankovich- kúriában lakókat ki tudjuk vinni. ” A VB tudatában van, hogy az összegyűjtött anyag védelme és rendezése nincs biztosítva. „Éppen ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amikor a városunkban felépült Állami Áruház megnyílik, amely magával hozza a kereskedelmi hálózat átszervezését, valamilyen helyiséget biztosít a gyűjtött anyag tárolására, valamint rendezésére. ” (Mennyire visszacsengnek Dornyay 20 évvel korábbi szavai: „Ha lesz helyiség, lesz múzeum is. ”)

A kérdést újra 1957 decemberében vetette fel Iványi Ödön népművelési előadó. „Közismert tény az, hogy Salgótarján az ország többi megye-székhely városához viszonyítva rendkívül elmaradott kulturális szempontból - írta előterjesztésében. - Ennek az állapotnak megszüntetése feltétlenül kívánatos. ” Két javaslatot tett: egyik a múzeum, másik a képzőművészeti szabadiskola létrehozása. A múzeumról szólva röviden ismertette az előzményeket, majd megállapította: „Egy megyei múzeum létének fontossága azonban lényegesen nagyobb annál, semhogy lakás problémák miatt lemondhatnánk létrehozásáról.” (Ismét visszaidézhetünk egy korábbi mondatot: „Pedig ez tudvalevőleg nem lehetett komolyabb ok a halogatásra, a megrekedésre, vagy pláne a végleg elejtésre!”) Az elhelyezés mellett az anyagi terhet a fenntartás és a személyi kiadások (igazgató, régész és egy segéderő)

21