Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Cs. Sebestyén Kálmán: „...és múzeum.” (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban)

NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MÍZEIJMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

és végül világháborús (hadi) gyűjtemény. Majd felkérte a város és környék lakosságát, hogy támogassák a feladatok teljesítését minden rendelkezésükre álló adattal, feljegyzéssel, kézirattal, fényképpel, tárggyal.

Mint látjuk, szélesre tárta a kapukat a gyűjtők előtt, általánosságban határozta meg a gyűjteményi egységeket. Első nekifutásra nem akarta elriasztani a jóindulatú, de esetleg nem releváns tárgyakat adományozókat. S hogy jó példával járjon elöl, ő maga volt az első adományozó: az 1826-ban megjelent Mocsáry-féle Nógrád megye leírásához készült Salgó várának eredeti rézmetszetét ajánlotta föl. Ugyanekkor nyugtázta Folkusházy Zoltán útmester ajándékát, mely 70 db., Turóc megyéből átmentett latin, német és szláv nyelvű könyvből és több világháborús emléktárgyból állt.

A munka két szálon indult. A tárgyanyag mellett a monográfia megírásához fel kellett tárni a Salgótarjánra vonatkozó írásos forrásokat is. Ebben támaszkodott széles ismeretségi körére. A kutatómunka első összefoglalása 1929-ben jelent meg. A Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza már sok olyan adatot tartalmazott, mely addig nem volt ismeretes a település múltjából. Maga a könyv azonban a már korábban kialakított mintát követte. Hisz Dornyay a Bakony, Pápa és Veszprém környékének részletes útikalauzánál sikeresen alkalmazta ezt: egy-egy útvonal leírásánál ad hosszabb-rövidebb történeti áttekintést a fontosabb látnivalókról.

Közben továbbra is minden alkalmat megragadott, hogy a gyűjtés fontosságát hangsúlyozza. 1927. júniusában a szolnoki földrajzi kiállításon látott módszer alapján díszes kivitelű, de majdhogynem drámai hangú felhívást tett közzé: „Salgótarján városban és klasszikus lelőhelyekkel bíró környékén pusztulnak a múlt emlékei! Avatatlan kezek dúlják szét a muzeális értékű leleteket! Azzal, hogy a talált tárgyakat megmentjük, még nem teszünk eleget kötelességünknek! Lehetővé kell tenni, hogy a leletek feltárását szakemberek végezzék! Vegye kezébe a közönség is a kultúra ügyét: indítson mozgalmat a Salgótarjáni Múzeum megalapítása érdekében! A múzeum nem az ’ócska tárgyak’gyűjtőhelye. A Salgótarjáni Múzeum legyen a múlt emlékeinek, pusztuló palóc néprajzunknak, tanulságos természeti tárgyainknak, bányászati és ipari termelésünk bizonyítékainak megőrzője, az önzetlen és közérdekű tudományos kutatások leghivatottabb otthona! A Salgótarjáni Múzeum műveltséget áraszt városunk és vidéke lakóira. ” 1927 decemberében és 1931 márciusában, mikor beszámol régészeti leletek felajánlásáról a múzeumnak, felhívásának hangneme rezignáltabb. Közrejátszik ebben az is, hogy bizonytalannak érezhette a hivatalos támogatást. A polgármester 1925—1928. évek közötti közállapotokról szóló beszámolóját megtoldotta a jövőre vonatkozó elképzelésekkel is. „Múzeum. Kissé merésznek tetszik ugyan, de szó van egy városi múzeumnak létesítéséről is. A minden bizonnyal csak hosszú idő múlva megvalósítható múzeum alapjait Horváth László tanácsnok és dr. Dornyay Béla tanár már lerakták és ez lassan, de fokozatosan megindulhat a fejlődés útján. A

13