Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
NEOGRAD 2009 NŐGRAD MEG IZEIJMÖK ÉVKÖNYVE XXXIII. a gyűjteménybe. Ennél egyszerűbbnek tűnt a kortárs gyűjtemény létrehozása... képzőművészeti kiállítások rendezésére a kisgaléria és (más feladatok mellett) az időszaki kiállítóterem szolgált. Az emeleti, időszaki kiállítóhelyiség - nagyobb méreteinél fogva is - elsősorban a reprezentatívabb egyéni és csoportos tárlatok bemutatására, a földszinti kisgaléria pedig intimebb kamarakiállítások rendezésére volt alkalmas... Az egyedi rajz bemutatásának legszínvonalasabb formájává az Országos Rajzbien- nálék váltak 1982-től a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett ún. nulladik rajz- biennálét követően. A Biennálé anyaga az emeleti időszaki kiállítóteremben kapott helyet, a földszinti kis teremben pedig - hagyományosan - az előző évi Csohány-díjas kamarakiállítása volt látható - a kisebb méretű, intimebb grafikákkal együtt...” Wehner Tibor művészettörténész a X. Országos Rajzbiennálé katalógusába írt áttekintése66 az eddigi kiállítások értékelését adja: ”...A rajz-művek salgótarjáni kiállítássorozata 1982-ben indult, egy olyan, művészetpolitikai szempontból is-a korábbi évtizedekhez viszonyítva - enyhültebb periódusban, amikor már elhaltak a cenzurális támogatás-tűrés-tiltás kategória- rendszer megalázó, a művészet autonómiáját sértő premisszái, és viszonylag szabaddá váltak a művészeti megnyilatkozások: egy-egy furcsa, kisebb konfliktustól eltekintve ekkor már megtalálhatták a művek (a még ellenőrzött) nyilvánosság fórumait... Az ezidáig megrendezett tíz rajzbiennálé tehát teret adhatott, teret ad a csoportos tárlaton való fellépést vállaló magyar alkotóművészek műveinek alkotói szemlélettől és stíluskategória-vonzalomtól/képviselettől független, szabad, csupán a kvalitás-szempontoktól függő bemutatására. Az elmúlt két évtizedben Salgótarjánban e feltételek között bemutatkozhattak a magyar grafika egymást követő nemzedékei: a mindenkori nagy öregek, az időközben idősekké érők, az adott periódus középgenerációinak képviselői és az újra és újra érkező fiatal alkotók...” A következő biennálé alkalmával tartott kamaratárlatra a mindenkori nagydíjasnak és a Csohány-díjasnak nyílt lehetősége, akik az alábbiak voltak: Szalay Lajos - Csohány Kálmán, Kovács Péter - Sulyok Gabriella, Banga Ferenc- Lóránt János, Szabados Árpád - Molnár László József, Maracskó Gabriella, Schmal Károly - Szemethy Imre, Lóránt János - Makovecz Benjámin, Földi Péter- Kótai Tamás, Gaál József - Molnár László József, Lévay Jenő - Elekes Károly, Szemethy Imre -Zachar István, Szabados Árpád - Benes József, Gallusz Gyöngyi- Orosz Diána. A múzeum részéről a művészettörténész mellett több munkatárs, de különösen Domonkos Alajos67 igazgatóhelyettes segítette a salgótarjáni múzeum képzőművészeti programjainak - Rajzbiennálé, Tavaszi Tárlat, Intersymposion- megvalósulását. 66 Wehner, 2000. 7. 67 Domonkos, 1982.14—17. 112
