Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEGm^l^kMJZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. um, a megye és a város segítségét kérni... egyedi rajz gyűjtésével kiemelten lényegében egyetlen múzeum sem foglalkozik... az anyag tudományos feldolgozása a gyűjtemény gyarapodásával azonos ütemben történjen...“ A volt Jankovich kúriában, majd a korábbi bányai kórházban működő múzeum 1980. október 3-án költözött az ország 1945 után épített első múzeumába, amely Salgótarján városközpontjában, a városházával szemben elhelyezkedő telekre került. A Magyar Géza kétszeres Ybl Miklós- és Állami-díjas építész tervei szerint 1975 és 1980 között felépült új múzeumépület a megye szülöttének, Nógrádi Sándor partizánparancsnoknak nevét vette fel. 3. A salgótarjáni múzeum és a város művészeti élete Az új múzeumba való költözéskor a megyei múzeumigazgató tisztet ellátó Dr. Horváth István, Salgótarján kulturális fejlődésével foglalkozva a képzőművészet és a város viszonyáról az alábbiakat állapította meg:45 “...A múzeum új épülete lehetőséget biztosít arra is, hogy a már kialakult törekvéseknek megfelelően a művészeti élet helyi irányítója és bizonyos értelemben alakítója legyen. A kiállítási csarnok, illetve a galéria segítségével kettős irányú tevékenység végzése indokolt. Egyrészt a művészet-történetileg értékes anyag: táblakép, szobor, grafika gyűjtése és ezek kiállításon történő bemutatása. Ehhez kapcsolódóan más intézmények - országos és vidéki múzeumok - gyűjteményeinek bemutatására is lehetőséget kell találnia. De az sem elhanyagolható munkájában, hogy a kortárs művészeti (képzőművészeti, iparművészeti) alkotásokkal járuljon hozzá a városban folyó művészeti neveléshez, tevékenységhez. Ebben a munkában igen szoros kapcsolatot kell kialakítani a József Attila Művelődési Központtal. Másodsorban az egyedi rajz országos gyűjtésével kapcsolatos feladatokat kell ellátnia...“ Az 1974-tól 17 éven át, évente 6-10 művésznek egy hónapos alkotómunkához lehetőséget biztosító Intersymposion Nemzetközi (Grafikai) Művésztelepet előbb Salgótarjánban, majd 1985-től 1991-ig Mátraalmáson tartották. Művészeti vezetője Czinke Ferenc grafikusművész volt. A művésztelep az első években festőket is fogadott, sőt eleinte a művészeket a Karancs Szállóban helyezték el. A Nógrád Megyei Múzeumi Igazgatóság által működtetett művésztelep a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Salgótarjáni Városi Tanács támogatását élvezte. Csohány Kálmán 1978-ban a művésztelepről írva, elégedetten állapította meg, hogy a múzeum „...az elmúlt négy esztendő alatt mintegy harminc olajképpel és kilencven rajzzal gazdagodott..."46 45 Horváth, 1985. 153—165. 46 Csohány, 2005. 326-327. 107
