Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
NEOGRAD 2009 NÓGRAD MEGY JZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII. “...meghatározó motiváció volt a kezdeményezéshez az elégedetlenség a város akkori kulturális állapotával, szerepével, az a felismerés, hogy egyre nagyobb a feszültség Salgótarján közigazgatási szerepe, gazdasági fejlődése és kulturális helyzete között. 1950-ben a város politikai döntéssel megyeszékhely lett, de ennek a szerepnek a betöltésére nem volt felkészülve... A célok megvalósulásához a város nem rendelkezett elégséges saját forrással, ezért fontos volt, hogy Salgótarján kulturális programja az első lépéstől megyei célként jelent meg a döntéshozó szférában. Salgótarjánt az egész megye kulturális életének központjává kell fejleszteni és biztosítani kell az ehhez szükséges intézményeket - határozta el az MSZMP megyei pártértekezlete 1962. októberében. Ezt meghatározónak lehet tekinteni a következő évek koncepció-formálási, tervezési folyamatai és a forrásokról határozó döntéshozatal szempontjából. Az 1964. decemberi határozat is Salgótarján megyei kulturális központtá fejlesztéséről szól... Salgótarján kulturális fejlődésének emelkedő ívét az 1964-et követő negyedszázadban a pártállami szervezet és a társadalmi, valamint szakmai erők együttműködése hozta létre és tartotta fenn... Negyven év múltán legyen szabad kísérletet tenni néhány következtetés levonására a napirenden szereplő eseménnyel kapcsolatban. * Bár a hatalmi rendszer szerkezetét és legitimációs forrásait tekintve nem volt demokratikus, képes volt jelentős, az emberek érdekeit megvalósító humánus kezdeményezések befogadására és megvalósítására. * A salgótarjáni kulturális fejlesztési terv példája azt tanúsítja, hogy a siker meghatározó feltétele volt a megyei politikai döntési centrumban való megjelenítése és elfogadtatása, mert ez biztosította az erők koncentrálását és a cél tartós fenntartását. * Ennek a ’siker tényezőnek’ természetesen az volt az ára, hogy a célnak és a tervnek összhangban kellett lennie a rendszer ideológiai és politikai tartópilléreivel, önmeghatározásaival, men enélkül nem lett volna esélye a megvalósulásra. * A hatalmi szervezet erőforrást és szervező erőt biztosító szerepe nélkül a terv nem valósulhatott volna meg. A pártállami mechanizmus az adott esetben jó célt szolgálva működött. * Salgótarján kulturális fejlődésének emelkedő ívét az 1964-et követő negyedszázadban a pánállami szervezet és a társadalmi, valamint szakmai erők együttműködése hozta létre és tanotta fenn. Az örvendetes eredmény látható. Nem kell senkinek sem szégyenkeznie ezén az eredményén és az ezt létrehozó közös munkáén. * Nem először fordul elő a történelemben, hogy az ideológiai aura, amelynek jegyében a cselekvés folyik, nem bizonyul örökéletűnek, reálisnak. A cselekvés konkrét eredményei azonban beépülnek az emberek életébe, annak részévé válnak, s így igazolják szükségességüket, történelmi jogosultságukat. 104
