Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Gerillák, dézsmatagadók és egyéb bűnösök (A megye fenyítő törvényszék működése 1848/49-ben)
ősze tépték, - ugyanakkor már it nálunk azt mondoták hogy Gyetvára és N(agy)Szalatnára mennek..” Gyetván ugyancsak levették a toronyból a zászlót.33 Más erről nem derült ki. Lakatos azt vallotta ezzel kapcsolatban, hogy a Zólyom megye déli részéről összeszedett 36 szarvasmarhát és 6 sertést - melyek között a gyetvai plébánosé is ott volt - Filo János és egy másik csendbiztos hadnagy hajtotta Losoncra. Két másik, börtönben lévő gerillát is meggyanúsítottak a közreműködéssel, de ők csak a Losoncra hajtásban való részvételüket ismerték be. 1850 áprüisában, mikor a volt honvédeket a börtönökből a császáriak sorozták, alkalmatlannak találták őket. Ez alapján az ügyészi jelentés megállapította: „a két raboskodó csupán querilla Honvéd minőségben tett szolgálatokért bé bör- tönöztettek, és más bűntény el követésével éppen nem vádoUattnak - azért is őket be tudván eddigi 6 holnapi raboskodásokat szabadon botsájtatni kérem. ”34 A további vizsgálat során kiderült, hogy a Losoncra behajtott állatokat elárverezték Repetzky Ferenc kormánybiztos utasítására, és az ebből befolyt 3336 forint 45 krajcárt a megyei hadi pénztárba befizették. A törvényszék természetesen utasította a szolgabírót, hogy kutassa fel az árverésen résztvevőket, és vagy az állatokat, vagy a vételárat szedje be tőlük. Bubla Károly szolgabíró el is járt az ügyben, s következő év januárjában jelentette az akkor éppen átalakuló törvényszéknek, hogy a vásárlókon a „vételárt behajtani nem tudja azért, mert a tábori feldúlás átal mindenektől megfosztatván, jelenleg csak puszta telkeket bírván”.35 (Ez is Losonc 1849. augusztus 9-iki felgyújtására utalt.) Mikor a törvényszék rákérdezett Lakatos Györgyre, miért van állandó tagadásban, „mentségéül azt hozta fel miszerint félt bevallani eddigelé ezen, s más körülményeket azért, mert volt Guerilla kapitány Kemény Károlytól utó végre is azon fenyegetődző utasítást kapta, s kapták társai, hogy semmiféle történt eseteket s körülményeket ne fedezzenek fel mert a magyarnak még győzni kell s ez esetben halállal fognak az olyanok lakolni”.36 Lakatos számára az igazán veszélyes ügy az orosz futár meglövése volt. Püspöki András azt vallotta, hogy a Rimaszombatra igyekvő orosz tisztet vállon lőtték, aki őt arra biztatta, hogy hajtson tovább. Ő a rimaszombati vármegyeházáig meg sem állt, s nem hallotta, hogyha tiszt nyögött vagy jajgatott volna. A szembesítéskor felismerte a támadót Lakatosban. Ő némi hezitálás után bevallotta, hogy a nagydaróci Bik nevezetű erdőben „miután puskáját egyszer madarakra sütötte ki, három puska golyóval töltvén meg, agyonlőni való szándékkal az Orosz tisztre sütötte.” Ezt azzal magyarázta, hogy Repetzky Ferenc utasításba adta, hogy „minden nem magyar katonát elfogni, vagy lelőni kötelesség”.37 Ez ügyben egyébként Repetzkyt is kihallgatták, aki komáromi menlevelére hivatkozva tiltakozott, kijelentve: „a törvényszék által kérdőre nyilatkozni csak azon esetben fog, ha a törvényszék erőszakot használand ” Miután biztosították, hogy csak tanúként idézték be, végighallgatta a vallomásokat, de a válaszadást megtagadta.38 33 MNL NML IV. 162.1. 1850/5. 34 MNL NML IV. 162.1. 1850/23. 35 MNL NML IV.158.a A Balassagyarmati Császári Királyi Nógrád Megyei Törvényszék iratai. Törvényszéki, illetve tanácsülési jegyzőkönyvek 1850.01.26. 2. szám 36 MNL NML IV. 107. 96/1849. 37 MNL NML IV. 107. 96/1849. 38 MNL NML IV. 107.25/1849. 97
