Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kőszeghy Péter: Krucsay uram kapcsán. Adalékok Mikszáth Kálmán történet/történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz
zel, hogy bajait, gondjait, érzéseit vele közölte volna - ami levél utána maradt, az vagy konvencionális üzenetváltás, vagy egyszerű póz. Ez a lélek nem nyílik meg sehol. Olyan, mint a selyemgubó - nem látszik az elevenje a sok selyme miatt.”10 11 Ismert: a Jókai kritikai kiadás eddig három vaskos kötetben tette közzé Jókai leveleit, egyelőre csak 1833-1885 közötti időszakban írottakat (több, mint ezer levél), s még ezen időtávon belül is számos kimaradt. („A családi levelezés feldolgozása külön feladat, amelyre csak később kerülhet sor” - szögezik le a szerkesztők.) Jókai politikai munkássága kapcsán Mikszáth megismétli a tételt: „Másik rossz szokása: a levelezéstől való élénk tartózkodás [,..].”n A levélírás tehát, bármilyen mennyiségben, nem levelezés, az utóbbi ennél több, személyesebb, végül is ez a distinkció elfogadható. Elfogadható lenne, ha nem tudnánk pl. Lukanics Ottiliával folytatott (fatális módon a feleség, Laborfalvy Róza kezébe került) szerelmi levezésről. Szempontunkból talán még érdekesebb a kiváló régésszel, történésszel, a Nyíregyházi Múzeum alapítójával, Jósa Andrással folytatott vitája. Jósa nyílt levélben [Nyíregyháza, 1898. január 8. után] rója fel Mikszáthnak: igaztalan, hogy valótlan állításával sárba tiporja Kállay Ákos egykori országgyűlési képviselőt, hogy összekeveri az egyik Kállayt Krucsay Jánossal, hiszen Krucsay üttette le a felesége fejét, nem pedig Kállay stb. Mikszáth válasza [Budapest, 1898. január 12.] igen tanulságos. Esze ágában sincs a tényeket vitatni. De: [...] tévedésben méltóztatnak lenni. Ha történelmet írnék, ez esetben igaza volna a megjegyzéseiben; ámbár történelem sincs olyan, amelyben a megrajzolt alak hasonlítana az igazihoz. De én nem írtam történelmet. És a fölhozott alakok se történelmiek. A történeü beszélyben már tetszés szerint lehet bánni az alakokkal, (kiemelés tőlem, K.P.) csak a háttérnek kell igaznak lenni. [...] De én nem írtam történeti elbeszélést sem, hanem egy kis útikalandot, ahol tetszés szerint mondhatok mindent, ami nekem tetszik. Megengedem, hogy egy csöppet sem volt igazam, jól tudom, hogy az a Kállay nem létezett, amelyik a feleségét lefejezte, Kristófról sem tudom, hogy létezett-e, sőt amikor az Egyetértés azt írta, hogy Kállay Ákos se létezett, azt én meg se cáfoltam, mert az teljesen mindegy, létezett-e vagy nem, a kérdés csak az, hogy képzelhetők-e ilyen demokraták.12 Gajári Ödönnek írt levelében [Budapest, 1900. december 7.] pedig így fogalmaz: Nem írtam történelmet, mert nem az én feladatom. De mégis a kort rajzoltam. A történetíró úgy adja elő a maga föltevéseit, mintha igazságok volnának, a szépirodalmi író úgy adja elő az igazságokat, mintha hazugságok lennének. 10 Mikszáth Kálmán Összes Művei, 19 (szerk. Bisztray Gyula-KiRÁLY István, s. a. r. Rejtő István), Regények és elbeszélések, XIX, 1905-1906. Jókai Mór élete és kora, II, Budapest Akadémiai, 1960, 186. 11 /. m„ 82. 12 http://mek.oszk.hu/00900/00946/html/05.htm 220. MK - dr. Jósa Andrásnak. (Letöltve: 2017. 09. 18.). 200
