Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kőszeghy Péter: Krucsay uram kapcsán. Adalékok Mikszáth Kálmán történet/történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz
Az ún. történelmi valóság summája: Nádfői Krucsay János 1677-ben született, Szabolcs megye helyettes jegyzője volt, Rákóczi főkapitánya, vezette a Nádaskay huszárezredet, egyik aláírója a szatmári békének, 1712-ben Szabolcs megye követe a pozsonyi országgyűlésen. A szabadságharc után ügyvéd, 1727-30 között a Tiszántúli Kerületi Tábla ülnöke.3 Ügyesen helyezkedett, gyarapította birtokait. Ám házassága nem volt harmonikus: felesége, Tolvaj Borbála több (a levéltári források szerint tizennégy) férfiúval megcsalta. Krucsay először - cserébe asszonya birtokaiért - megbocsát neki, ám amikor (tizenhat év múlva) újabb megcsalatásairól értesül, a vármegye segítségével lefejezteti. Két és fél hónappal a kivégzés után újra megnősül. Az új nej, Pogány Borbála, 28 évvel fiatalabb férjénél. Bár kétségtelen Krucsay megcsalatása, az eljárás (ez volt az utolsó, férj által legitimizált feleséggyilkosság Magyarországon) több mint megkérdőjelezhető. Az eset a maga korában is nagy port vert fel, latensen ott rejtőzik a Krucsay fölött mondott gyászbeszédben;4 feldolgozta pl. Krúdy Gyula: A fejnélküli asszony című novellájában, dráma is készült a történetből (vagy inkább utóéletéből: Balázs József: A Bátori advent)5, a feleség lefejezésének motívuma Mikszáthnál többször felbukkan.6 A Mikszáth által megidézett Krucsay János úgy lép elénk, hogy már megölette feleségét, ez után lesz Rákóczi tisztje (valójában az időrend fordított), itt is dicstelen szerepet vállal, ám a fejedelem erkölcsi szigora átalakítja személyiségét: minden vagyonát a két koldusdiákra hagyja. Ezzel felmondtam a leckét, amelyben szinte semmi újdonság - leszámítva a valószínűleg közvetlen forrásul szolgáló újságcikk említését nálam részletesebben (több nyilvánvaló történelmi tévedést említve) foglalkozik a témával A. Molnár Ferenc.7 A kérdés azonban rögtön érdekessebbé válik, ha megkérdőjelezzük A. Molnár Ferenc egyszerű megoldását, miszerint Mikszáth számára: „A történelem nem feltárásra és megértésre való anyag volt [...], inkább csak ürügy, hogy minél szabadabban s kötetlenebbül, a tényéktől minél kevésbé ellenőrizetten álmodhasson a szép, a jó s az igaz győzelméről a fantázia. Éppúgy, mint mestere, Jókai, ő sem ragaszkodott szorosan a történelemhez.”8 Vagy: mindez a többek által Mikszáthra oly jellemzőnek vélt anekdotikus stílus velejárója lenne? Mikszáth 1907-ben, három évvel a halála előtt, immár befutott íróként írta Jókai Mór élete és kom című életrajzi regényét. Az abban leírtakat vonatkoztathatjuk korábbi műveinek történelemfelfogására is. A legfontosabb gondolatokat az Epilóg tartalmazza. 3 http://www.vkkisvarda.hu/document/Esze_Tamas.pdf (letöltve: 2017. 09. 18.). 4 Vö.: Kecskeméti Gábor, Rettenetes utolsó szempillantás, Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica, 13(2008)/1, 36., 14. jegyzet; KőSZEGHY Péter, Krucsai János, a halál leánya és a „Rettenetes utolsó szempillantás", in Kuruc(kodó) irodalom. Tanulmányok a kuruc kor irodalmáról és az irodalmi kurucokról (szerk. Mercs István), Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Egyesület, 2013, 50-80. 5 Történelmi játék két részben, ősbemutató: Nyíregyháza, 1983. december 17. 6 Vö. Mikszáth Kálmán Összes Müvei, 36 (szerk. Bisztray Gyula-KiRÁLY István, s. a. r. Rejtő István). Elbeszélések, X, 1884-1885, 260-261. 7 A. Molnár Ferenc, Adalékok Mikszáth Kálmán a két koldusdiák című kisregényének forrásaihoz, ItK 2010/5/ 439441, 114. évf.; http://itk.iti.mta.hu/megjelent/20IO-5/amolnar.pdf (letöltve: 2017. 09. 28.). 8 A. Molnár i.m, 439. 198
