Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Hausel Sándor: Mintaférj és mintahivatalnok? Tények és vélemények a farádi Veres Pál (1815–1886) életéről
Végezetül: bármilyen történeti forrás kerül is a kezünkbe Veres Pálról, egyikből sem hiányzik a család fontosságának a hangsúlyozása. Több mint negyven évet élt együtt egy olyan házasságban, amelyről szűrte minden emlékező a dicséret hangján tesz említést. A fentiek alapján talán nem lehet véletlen, hogy Beniczky Hermin mellette válhatott a „verespálnévá”. így látta a korabeli újság szerkesztője is, mert cikkében úgy ír, hogy „ily művet lelkületű, fenköt szellemű férj mellett Beniczky Hermin asszony országos nevet szerzett magának azáltal hogy a nőképző egyletet megalkotá”.20 Végül is két, a maga módján alkotó egyéniség találkozott össze és telepedett le 1839-ben Vanyarcon, ahova a zavaros időkben, nehéz pillanatokban mindig haza lehetett menekülni. Vanyarc az 1870-es években 1400 fős evangélikus, szlovák lakosságú falu volt. A korabeli megyeleírás szerint 5500 holdas hegyes, köves határa egyedül rozst terem. A hegyek közt fekvő falut vízmosásos tölgyes erdők vették körül Híres volt viszont a vanyarci mészkő, amely „a legjobb meszet szolgáltatja egész Nógrád megyében”.21 A hétszáz holdas birtok központja a háromholdas parkkal rendelkező kúria volt. Építészetileg nemigen lehet számon tartani, de annál inkább számon kell hogy tartsa mindenki, aki tiszteli a magyar szellemtörténetet. Micsoda társaságok jöttek ott össze! A valamikori parkjából megmaradt öreg krími hársfa alatt Madách Imre, Szontagh Pál, Mikszáth Kálmán és a megye korabeli kiválóságai társalogtak a világ és saját maguk dolgairól Vanyarc török utáni újranépesülése óta eltelt közel 300 évben több mint egy tucat birtokos család élt vagy birtokolt a faluban (Roth, Divényi, Bene, Berczelly, Prónay, Dobák, Beniczky, Rajcsányi, Kozma, Szilassy, Rákóczy, Baloghy, Dessewffy, Jezerniczky, Szirmay, Veres, Degenfeld), de közülük csak egy van, amelyiknek a neve szinte elválaszthatatianul összekapcsolódott vele. 1839 és 1886 között 47 évet élt itt egy olyan család, amelyiknek mindkét tagja - s ez abban a korban még ritka különlegesség - beírta magát hazánk, illetve megyénk történetébe.22 A család és Vanyarc olyan biztos háttér volt Veres Pál számára, amely képes volt feledtetni a világ ellenséges arcát, az élet nehézségeit. Vanyarc és a családi kúria jelentette valójában számára az igazi életet, ahonnan ugyan muszáj volt elmenni, de mindig visz- szatért, hogy egyszer aztán, az utolsó visszatérés után örökre itt maradjon. FÜGGELÉK Maróthy Emil vanyarci evangélikus lelkész gyászbeszéde Veres Pál ravatalánál 1886. május 14-én23 Mélyen tisztet gyülekezeti Nem régiben egy hírneves író fájdalmas panaszként említette, hogy rossz idők [járnak1 a borostyánra. Nem mintha az érdemnek ezen fája már talán kiveszőfélben volna, vagy legalább nem hajtana oly dús ágakat, mint azelőtt a régibb időkben, de mert egyre kevesebb a hombk, mely métó díszül viselhetné azt 20 Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1886 20. szám 21 SHVOY Miklós: Nógrád megye leírása. Salgótarján, 2006. 118., 242. és 451.p. 22 NEDELICZKI Teréz (szerk.): Vanyarc az ezredfordulón (2000-2001). Vanyarc, 2002 142-143. p. 23 Nógrád Megyei Levéltár Vili. 701. 14. doboz 83
