Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Hausel Sándor: Mintaférj és mintahivatalnok? Tények és vélemények a farádi Veres Pál (1815–1886) életéről
Deák-párti képviselőként került 1875-ben a parlamentbe, vagyis elfogadta a kiegyezés adott formáját, annak fenntartását és védelmét tekintette legfontosabb politikai feladatának. Hároméves működéséből csupán néhány rövid felszólalását őrizte meg a parlamenti napló. „Ő ott ül a Házban és hallgat. S ez jól esik neki. Sőt talán másoknak is. Neki ugyanis az, hogy ott ül, másoknak pedig az, hogy hallgat. ”n - írta róla Mikszáth 1876-ban. Kétségkívül, az országgyűlésben két rövid felszólalása volt, egyszer az egyházak pénzügyi támogatásához, egyszer pedig a mentelmi jog kérdéséhez tett megjegyzést. 1878-ban visszavonult „vanyarczi csendes magányába”, de gondja volt a községi közéletre, nagy része volt a községi iskola és gyermekmenhely létesítésében. Fiatal korában, a reformkori megyei közéletben sem a vehemens tisztviselők közé tartozott, ezért írhatta az ekkor másodfőjegyzőként tevékenykedő Veresről a névtelen szerző az 1840-es években keletkezett epigrammát: Bármit hűn jegyez a toll mert nincs elve magának; Méltán vagy te tehát a megye tolla, Veres!11 12 Ha nem is volt soha egy nyüzsgő, hadakozó, izgága ember, azért tehetségét, műveltségét, lojalitását elismerték, hiszen közigazgatási pályája végül is folyamatosan ívelt felfelé. Elemi iskoláit a kutasói házban végezte, de a magasabb tudományokat Selmecbányán, Pozsonyban és Eperjesen sajátította el. Rövid gyakornokoskodás után huszonnégy évesen, 1839-ben lépett „alapos készültséggel és nemes becsvággyal”13 a megye szolgálatába mint másodaljegyző, majd 1846-tól másodfőjegyző. 1848-ban mindvégig hivatali helyén maradt, ami azt jelentette, hogy előbb a magyar kormány rendeletéit, majd a császáriak bevonulása után az osztrák kormány rendeletéit is végrehajtotta. Sőt, azok közé tartozott, akik 1849 januárjában letették az esküt a császári biztos előtt. A harcokban nem vett részt, a szabadságharc bukása után Vanyarcra vonult vissza „életét kedves családjának és a gazdaságának szentelve. Háza mindenkor nyitva volt a jók és nemesek találkozására. Vanyarc az ötvenes években oly szellemi központ volt, hol a honfiúi sötét bánat mellett egyszersmind a jobb kor iránti remény szikrája is folyton élesztetett. ”14 1867-tól a Deák-párt egyik meghatározó megyei tagja, mikor aztán ez a Tisza Kálmán vezette balközép párttal egyesült, akkor a létrejövő Szabadelvű Pártnak a megyei alelnöke lett. Közigazgatási pályafutásának a csúcspontjaként kell értékelnünk azt, hogy 1872-ben alispán, azaz a megye, a megyei hivatal első embere lett. Már 1867-ben is ringbe szállt e hivatal elnyeréséért, de akkor Repetzky Ferenc több szavazatot kapott a bizottmányi tagoktól. Másodszor azonban, tehát 1872-ben, megkapta a bizottmányi tagok bizalmát. Olyan időszakban esett rá a választás, amikor ki kellett építeni a magyar polgári közigazgatást, annak minden nehézségével. Hivatali tevékenységének egyik maradandó elemére, az általa összeállított alispáni jelentések újszerűségére, hasznosságára, tartalmasságára, részletességére az 1911-ben megjelent Borovszky-féle megyeleírásban Miskolczy 11 MIKSZÁTH Kálmán: A Veres Pálné férje. 12 PRAZNOVSZKY Mihály (szerk.): Nógrádi képcsarnok. Salgótarján, 1984. 53. p. 13 Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1886 20. szám 14 Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1886 20. szám 81
