Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
sége,5 6 ennek ellenére a lelőhelyről az ásatás során a szécsényi múzeumba beleltározott leletek mindegyikét a késő rézkorba és a badeni kultúrába sorolták. Hatvan kultúrát vagy más kultúrát és korszakot nem azonosítottak a lelőhelyen, a lelőhelyet tiszta Baden lelőhelyként közölték.5 A badeni és a makói kultúrák rétegsorai, jelenségei között nem volt érzékelhető/megfigyel- hető steril elválasztó réteg. Ez arra vezette Patay Pált, hogy a két kultúra és időszak között folyamatos átfejlődést tételezzen feL7 Elgondolása több szempontból beépítésre került a saját kutatásaimba, és a következő évek során ennek a kérdésnek az utánajárása foglalkoztat.8 A lelőhelyről megőrzött gyűjtésből, ajándékozásból és a régészeti feltárásból származó, badeniként leírt és beleltározott leletanyagot 2016 telén vizsgáltam át a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. Említést kell tennem arról, hogy az „új” (a 2000-es években feltárt) szurdokpüspöki és a régi (1950-es években feltárt) ózdi lelőhelyekhez hasonlóan a jó minőségű ásatási technikát és dokumentációt nélkülöző, mára „ömlesztett” állapotú salgótarjáni leletanyag pusztán technológiai és tipológiai alapú szétválasztása milyen nehézségekkel járt.9 Az alább említendő őskori kultúrák többsége sóderes kerámiazúzalékkal soványított, ezért technológiai alapon a kerámiatöredékeket nem lehetett szétválasztani. A felületkezelést illetően a fényezés és a durvítás szinte minden itteni őskori kultúrában előfordul. A durvítás egy változata, a seprűzés, bár nem fordult elő a Badenben, ellenben a Kostolác, Makó, Hatvan, Halom- síros kultúrákban igen, és ezekben az esetekben jó néhányszor - hacsak a mintázat nem volt jellegzetes - nem lehetett elkülöníteni egymástól a kultúrákat, csak kizárni a badeni besorolást. A Baden és a késő bronzkor viszonylatában az égetés, a szín, a felületkezelés, és sokszor még az edények alakja és egyes díszítési típusai (pL a létraminta, beböködéssor, sraffozott háromszögek, kannelúra, kannelúrát idéző ferde vagy függőleges vonalak, háromszögletű fel- csúcsosodás a peremen, plasztikus bordák) is igen hasonlóak, ezért kicsi, jellegtelen, típusmeghatározásra alkalmatlan edénytöredékek esetében szinte lehetetlen feladat arra vállalkozni, hogy a korszakokat és a kultúrákat egymástól elkülönítsük. A megőrzött leletanyagban a badeni és kostoláci jellegű vagy valódi kostoláci leletek10 közt nagyon gyéren kora bronzkori makói (lei. részletesen alább), és nagyobb számban biztosan a középső bronzkori hatvani kultúrához tartozó leleteket azonosítottam.11 Mindezek mellett 5 KOREK 1968, 42, 46-47, Taf. XIV/4-9, 11. 6 KOREK 1968, 58. 7 PATAY 1999, 52. 8 Legutóbb: HORVÁTH 2015, HORVÁTH 2017 in print. 9 A lelőhelyek részét képezik az Északi-középhegységi régió késő rézkorának vizsgálatához, közlésük folyamatban van. 10 Kostolác kerámia leletek: 55.53.7, 56.25.1-2, 4, 56.27.4, 56.29.1, 56.30.4, 56.85.2, 60.1.9, 25, 34, 37-38, 52-53, 55, 57-58, 60-61, 66, 71-72, 75, 78, 82, 86-87, 89, 94-95, 107, 109, 112-115, 118, 120, 125, 138, 145, 161, 165, 169, 181-182, 189, 193-194, 196-197, 202, 212-213, 227, 231, 235, 247, 250-252, 263, 266-267, 280, 285-286, 292, 296, 318, 346, 403, 406, 409, 413, 415-416, 418, 426, 435-436, 441, 453, 458, 463, 470-471, 480, 482, 504, 509, 516. " Hatvani kerámia leletek: 56.28.2,60.1.79,102-105,107-108,117, 123-124,291, 297, 308-309, 315, 319- 321, 323-330, 336, 340, 351, 353, 356-361, 363, 369, 375-377, 379, 384, 386, 388-389, 392, 394, 399, 405, 427, 429,432,444,464, 466,472,474, 493, 495,499-502, 505-506, 508, 513, 518, 521-531. Más nyersanyagból készült (kő, csont, agancs) leletek is lehetnek még hatvaniak, ezeket azonban tipológiai vagy technológiai alapon nem lehet elkülöníteni a badenitől vagy más kultúrától 414
