Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt

A halottak napi szokások közül a gyertyagyújtás és a krizantém elhelyezése a síron általános volt, ahogy az is, hogy a rokonság a családi sír körül gyűlt össze. Az ünnep komolysága családonként változó képet mutatott. Volt olyan család, ahol viccelődéssel, az elhunytakra való vidám emlékezéssel töltötték az időt, és a temetőből a legidősebb családtag lakására mentek, pogácsát és egyéb apróságot ettek, bort ittak a család egészségéért, és órákon keresztül együtt töltötték az időt, a férfiak elmesélték, sőt eljátszották az első világháborús katonaélményeiket. Más családnál csak a temetőben találkoztak a családtagok, csendben álltak a sír körül, és aztán elbúcsúztak egymástól, és hazamentek. A temetőben étkezés szokása nem volt ismert interjúalanyaim között.

Ahogy már volt róla szó, a vegyes származású családok más-más szokás- és hiedelem- világot hoztak magukkal, ezzel is érdekes és különleges kutatási tereppé változtatva a kolónia társadalmát. Sajnos a kezdetben még minden bizonnyal jól elkülöníthető jellegzetességek napjainkban már csak apró részletekben fellelhetőek. Nem csak más-más nyelven beszélő cipszerek, szlovákok, németek, de különböző magyar népcsoportok is keveredtek a kolónián, mint például a jászok, kunok és persze a palócok. Miután palóc környezetbe ékelődtek be beköltözőként, hiába a zárt kialakítású kolóniái terület, az egymásrahatás elkerülhetetlen volt. Ezzel magyarázható, hogy egy jász származású család karácsonyi menüsorába palóc területre jellemző ételek illeszkedtek. Interjúalanyaimtól többször, több kontextusban is rákérdeztem a karácsonyi szokásokra, a karácsonyi menüsorra. Származásuktól függetlenül minden családnál egyformán a katolikus palóc szokásoknak megfelelő bojtos ételek szerepeltek. Savanyúkáposzta-leves (szárított) gombával (evangélikus családban kolbásszal) és mákos guba.63 Karácsonykor a gyerekek már többnyire boltban vásárolt ajándékokat kaptak a felnőttektől, egymást és a felnőtteket viszont saját készítésű ajándékokkal köszöntötték. Interjúalanyaim visszaemlékezése szerint ezek ügyes barkácsolt ajándékok voltak. A virágcserepet, repülőmodellt, kisautót és ékszeres dobozkát említették. A barkácsoláshoz szükséges készségeket az iskolai gyakorlati órákon sajátították el. Az éjféli misét együtt várta meg a család. A miséről hazatérve még egyszer vacsoráztak. A mélyen vallásos katolikus családban a gyertyagyújtásig böjtöltek, illetve csak tésztafélét fogyasztottak, és az éjféli miséről hazaérve került az asztalra a disznótoros. „Téü időben piros rozsdás salakkal le volt tisztítva az egész utca. Kényelmesen el lehetett menni a ferences templomig. Az még sorompón belül vök ugye. Először a gyerekek mentek éjféli misére, nekünk, cserkészeknek dolgunk vök, harangoztunk, elkészítettük a tüzet a tömjénnek, utána jöttek a szülők meg a többi hozzátartozók együtt. A szenteste a családé vök, nem aludtak el az emberek, együtt maradtak és mentek éjféli misére. ”64

Végül, de nem utolsósorban a közösségi élet része volt természetesen maga a gyár is. A gyermekek és a feleségek is rendszeresen megfordultak a gyárban. Leginkább akkor, ha a családfőnek reggelit kellett vinni. De a gyár fürdőjében és uszodájában is alkalom nyílt a találkozásra, a kapcsolatok megerősítésére. Ismerték a portást, ismerték a családfő munkatársait, összetalálkoztak az asszonyok és gyerekek egymással is a gyár kapui mögött. Ezeket a találkozásokat pedig napról-napra a kolóniái közösség belső hierarchiájának megfelelő belső normarendszer szabályozta.

63 CS. SCHWALM 1989: 464.; V.ö. KISBÁN 1997; 565.

64 Részlet a R. Endrével [sz. 1931.] készített interjúból (2012).

332