Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Néprajz - Steib Janka: A népi öltözet elemei Mikszáth Kálmán „jó palócainál”
záródik. Rámás csizmát is tartalmaz a kelengye láda, amely „újdonatúj, még a patkó se volt ráverve’’. A csizma már a 18. század elejétől a női ruhatár fontos darabja, a 19. század közepén is általános viselet, sárga és veres színben. Vásárokon, vagy a helyi csizmadiánál jutottak hozzá. A csizmákra a patkót a falusi kovács tette rá, a sárga és veres női csizmák fehér zsinórral voltak varrva.30 31 Csáky Károly úgy fogalmaz, hogy Mikszáth Kálmán leginkább a házasság szokásait írja meg műveiben. 1 A néhai bárány című elbeszélésben bemutatott láda tartalma alapján Csáky Károly a kelengye összeállítására vonatkozó saját gyűjtéseket végzett az író szülőföldjén. Leírja, hogy a kelengye nem volt mindenhol azonos összetételű, a család társadalmi helyzete határozta meg.32 Mikszáth olyan szokást is megír A jó palócokban, amelynél a menyasszony és a vőlegény két külön faluból való és lovaskocsival utaztak egyik faluból a másikba A gyerekek című novellában, ahol a koszorú is megjelenik: „A legutolsón a tulipántos ládákat hozták meg az ágyat. A legelső kocsin a menyasszony ült fehér koszorúval”. Csáky Károly ennek szokását is vizsgálta adatközlőin keresztül.33 Bisztray Gyula a lakodalommal kapcsolatos szokásokat is sorra vette A jó palócokban. így a háztűznézés, leánykérés, lakodalmi menet, a kelengye tartalmának bemutatását.34 Mikszáth Kálmán a novellákban leírja azt is, hogy milyen ruhát és hogyan használtak bizonyos alkalmakkor. Például hova tűzték a jegykendőt: Szűcs Pali ünneplő ruhában ment megkérni Bede Erzsit, gomblyukába tűzött piros selyemkendővel. Mák Gergely is - akivel útközben találkozott - látta rajta, az ünneplő ruházatán, kendőjén, hogy lánykérőbe megy. Ünneplő ruha jelenik meg A szegény Gélyi János lovai című írásában is: „A dűlőúton ott mendegélt Csipkés Sándor a tulipántos szűrében, az ünneplő kalapjában". Kovács Anna az író műveit elemezve leírja, hogy Mikszáth Kálmán gyakran él a viselet, öltözködés, divat, történelmi jelmezek, álöltözetek művészi eszközével.35 A polgári öltözetekkel kapcsolatban megállapítja azt is, hogy Mikszáth Kálmán mennyire pontos ismeretekkel rendelkezett a ruhakészítéssel, divattal kapcsolatban.36 A novellákban sok kifejezés tanúskodik a népviseletek alapanyagának kiváló ismeretéről. Az eddig leírtakon kívül ilyen például a „len ha lenne, patyolatnak fonnák” kifejezés is. Mikszáth Kálmán a Péri lányok aranyszőke hajára írja ezt a hasonlatot, amely olyan gyönyörű, hogy ha ruhadarabot készítenének belőle, a legjobb minőségű vászonnak fonhatnák. Megjelenik a gyolcs vászon (Hova lett Gál Magda?), a házi vászon (Galandáné asszonyom), valamint viselet készítéséhez használt kifejezés is az elbeszélésekben: „négy szélből az egyik” {A néhai bárány című novellában szoknyára vonatkoztatva). A viseletek értékéről is ír Mikszáth az elbeszéléseiben, ugyanis fizetőeszközként is megjelenik a vászon A gyerekek című írásában: „Télnét meg kellett fogadni főzőasszonynak: negyven váltó forint, tizenkét rőf vászon és egy pár fejelés gyertyaszentelőkor”. 30 ZÓLYOMI 2000: 108. 31 CSÁKY 1990: 323. 32 CSÁKY 1990: 324. 33 CSÁKY 1990: 325. 34 BISZTRAY 1972: 39-42. 35 KOVÁCS 1997: 82. 36 KOVÁCS 1997: 82. 311
