Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

Nem voltam én se más,

Borongós őszben,

mint csontsovány

zuhogó esőben

ön igám árnyéka?

avar közt születtem,

Száraz kenyérevő,

nevelt a rög,

gondokkal terhelt,

s a dörgő ég mesélt

csúszó - mászó béka,

harsogó valóságot

akit a rög nevelt,

Recsegő fák alatt,

s az erdő tanított.

amit mondott az ég:

Remegtem a kígyót,

szemem mindent látott.

a bogártól is féltem.

Hegyek között

Hej, bizony ez így volt,

vad erdőkben

és mégis megéltem.

gyermekkoromtól alacsonyra nőttem. Laposan járok, magasba nézek: mindent meglátok, amit az álmok vetítnek elém, vagy én megidézek.

Mesterséget nem tanultam, nem lettem szénbányász, se gyári munkás. Iskolázatlanul, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, a környéken fát, gombát, hulladék szenet gyűjtött, hangszert javított, vályogot vetett, hogy legalább a napi élelme meglegyen. Megszokott, ismerős élet a cigánydombon.

Gyerekkorától egész életére a mindennapi létfenntartásért folytatott küzdelem mellett a magány és a számkivetettség volt jellemző. Életútja akár egy tipikus XX. századi cigánysors is lehetett volna, de nem az volt. Kettős kivetettségben élt. Cigányként naponta megtapasztalhatta a társadalmi kirekesztettséget. Tehetséges gyerekként, majd alkotó felnőttként pedig, aki olyan különös, hóbortos dolgokkal foglalkozott, mint a rajzolás, festés, írás, olvasás, a cigánydombi sorstársai között a kitaszítottság érzését is.

Már igen fiatalon megérintette őt az alkotás varázsa.

A városi szeméttelepen szedett össze újságokat, széttépett könyvek maradványait, képeslap hulladékokat. Ezeket olvasta lelkesen, a képekben gyönyörködött, rájuk csodálkozva, míg maga is rajzolni, festeni kezdett. Szegényes szobájuk falát híres magyarok portréjával aggatta tele. Ott függött az államférfiak, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc arcképe mellett az írók és költők közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály képe; no és végül a művészek következtek: Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Fadrusz János - stb. stb.

A család, a környezet azonban nem nézte jó szemmel a gyermek ezen különc törekvéseit, mondván, hogy ebből nem lehet megélni, aki a szidalmak miatt megsértődött és a rajzokat a tűzre vetette.

...nem lett belőlem más, mint folyton teher alatt gömyedező haldázó, akinek itt nálunk a neve: senki tróger.

Nem jelentett ez nekem sérelmet, az volt a fő, hogy megéltem belőle szegényesen!

Meg voltam elégedve; igényem csak annyi volt, mint most. Az írás-olvasás, rajzolás semmi pontra zsugorodott, és kezdtem öregedni.

277