Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Csongrády Béla „…a gyönyörök völgyében” – Két korszak a Palócföld élén

igazságosság vezérli...” és így tovább, és így tovább. Mindezen tapasztalatok birtokában én nem is írok lapelőszót csak utószót (nem is fértem be a Palócföld elejére csak a végére.) Nem ígérek semmit, csak a feladatot jelentem be: Nógrád Megye Közgyűlése a Palócföld folyamatos megjelentetésére adott megbízást. A csaknem ötvenéves folyóirat nem veszhet el a magyar közéletből, szellemiségének megjelentetéséből. A döntés fontosságát csak növeli, hogy mi a Felvidéken élünk. Történelmi múltunk összefügg a felvidéki magyarsággal. Számítunk rájuk, és ők is számítanak ránk. Összeállt egy minden vonatkozásban fiatal szerkesztőség. Vannak és lesznek támogatóink: ki anyagiakkal, ki műveivel támogat. Remélhetően olvasóink is lesznek. A Palócföld, mint majd észreveszik, folyamatos tipográfiai változásokon megy keresztül. Mire az idei hat szám megjelenik, mindenki előtt egyértelmű lesz, mit őrzünk meg a tradíciókból, és miben alkalmazkodunk a változó világhoz. És ez már nemcsak tipográfiai kérdés számunkra. Mikszáthtól vettem a bátorságot a feladat elvállalására, aki ezt írta 1897-ben, amikor élete első és utolsó saját tulajdonú lapját szerkesztette: „ ...mert aki azt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt a gyönyörök völgyében.”

Ebben az utószóban Praznovszky Mihály praktikus tudnivalókat is közöl. Többek között megjegyzi, hogy e szám gerincét a 100 éve született Németh Lászlóról írott három tanulmány adja. Arra is utal, hogy újra indul a Madách-pályázat, amelyet a megyei önkormányzat kiegészített a Mikszáth-pályázat meghirdetésével. Salgótarján a várossá nyilvánítás 80. évfordulójára pedig a sikeres Gerelyes Endre-pályázatot élesztette fel. A főszerkesztő e helyütt jelentette be azt is, hogy a lap újraindítja a Palócföld Könyvek sorozatát is új formátumban és külsővel, de tartalmában változatlanul: csak nógrádi szerzők műveit közli majd. Az utószó a következőképpen fejeződik be: „Majd elfelejtettem: a Palócföld mottója lehetne Széchenyi Istvánnak az a gondolata, amelyet minden lapszámunkra felírhatnánk, és amelyet a Hitelből vettünk át: „Csak minden oldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos, ott rab a nyelv s csak rabként szól.”

Érdekes, hogy a 2001/1-es számtól az abban az évben megjelent hat, illetve a karácsonyi különszámmal együtt hét szám oldalszámozása folyamatos, tehát a 3-astól a 815- ig tart. Az első, ismét Praznovszky Mihály főszerkesztette szám címlapján az előző évben elhunyt Czinke Ferenc festőművész „Bukott angyal II.” című egész oldalas alkotása szerepelt, a második címlapján pedig Csohány Kálmán (1925-1980) pásztói kötődésű grafikusművész „Lepke és virág” című műve látható. A 4-es számtól megváltozott a borító Lipták György tervezte tipográfiája: egyrészt a Palócföld szó grafikusan elválasztatott, másrészt a megosztott oldal bal felére a tartalmi kiemelések (szerzők, címek, témák) kerültek. A hagyományos vers- és prózaközléseken kívül a 47. évfolyam műfordításokat, valamint két drámát is megjelentetett: a helyi Marschalkó Zsolt „Holdkirály” cí267