Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Andor Csaba: A 2000 óta megjelent Tragédia-fordítások
talány kapcsolódik. A korabeli hírek szerint a szófiai kiadó és a Corvina közösen jelentette volna meg a könyvet, éspedig Szász Endre illusztrációival. Ám Szász Endre rajzai nem feleltek meg a bolgár kiadó ízlésének, így végül évekkel később, a Corvina közreműködése nélkül, egy bolgár művész rajzaival jelent meg a kötet. Ezek szerint Szász Endre ülusztrációi (lehetséges ugyan, hogy csak részben) elkészültek. De hová lettek? Erre egyelőre nincs válasz. A 2003-as kiadás szövege, ha kis mértékben is, de néhol eltér az 1968-asétÓl. (Hiwpe Majaw. Tpaeeőuxma na Toeem, npcBCu ot ywapcKH rcopm Kp\ mob. H Ume/iCTBO Cmmara. Cotjiua, 2003.) Krumov, aki sok éven át Magyarországon tevékenykedett, és számos más szerző művét is lefordította, 2004-ben meghalt. Francia nyelven Blaskó Gábor akadémikus személyes támogatásával jelent meg, mindössze 80 példányban, a korábban három kiadást megért Rousselot-féle fordítás. (Imre Madách, La Tragédia de VHomme, Adaptation franpaise de Jean Rousselot, Bp., Madách Irodalmi Társaság, 2014.) Dr. Blaskó Gábor (aki Az ember tragédiája kiadásait gyűjti, és a máig megjelent magyar nyelvű kiadásokról egy gazdagon illusztrált külön kötetben számolt be) szorgalmazta a 2010-es évek elején szinte már beszerezhetetlen francia fordítások egyikének az újrakiadását, mivel ő maga is szeretett volna hozzájárulni (elsősorban francia anyanyelvű munkatársai körében) a mű megismertetéséhez és terjesztéséhez. Társaságunk anyagi helyzete akkoriban már meglehetősen szerény volt, de az ő adományából sikerült az újbóli kiadás. (Sőt, kellő alapot nyújtott a Madách összkiadás legújabb darabjának kiadásához is.) S hogy miért nem lehetett legalább kétszer eny- nyi példányban megjelentetni? Szerettünk volna jogilag is korrekt módon eljárni. A fordító ugyan néhány évvel korábban elhunyt, ám két lányával mint jogutódokkal mégis csak meg kellett állapodnunk. Megállapodásunk lényege az volt, hogy nem fizetünk szerzői jogdíjat, viszont a kötetet nem árusítjuk, és a 80 példányból 20 tiszteletpéldányt küldünk nekik. A Madách Irodalmi Társaság kezdettől fogva szorgalmazta olyan Tragédia-fordítások elkészítését és kiadását, amelyeknek nyelvét a világ minden országában csak egy kisebbség beszéli. így már 1996-ban, könyvsorozatunk negyedik köteteként megjelent a cigány (lovari) nyelvű változat, Nagy Gusztáv költő és műfordító jóvoltából. A galego fordításra egy régi kedves barátom, Asztalos Lajos vállalkozott, aki a sors különös szeszélye folytán Párizsban született ugyan, de néhány hetes kora óta folyamatosan Kolozsváron él, helytörténettel és műfordítással foglalkozik. 1997-ben akkori munkahelyemen, a nem sokkal korábban Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ névre átkeresztelt intézményben azon tanakodtunk, hogy 1998-ban, amikor Magyarország lesz a Frankfurti Könyvvásár díszvendége, mit kellene magunkkal vinnünk az ünnepi alkalomra. Felvetettem, hogy készíttessünk el egy CD-ROM-ot, amelyen a Tragédiát adjuk közre 20 nyelven és 25 fordításban. A CD-ROM valóban el is készült, s azon már helyet kapott a galego fordítás. Évekkel korábban Asztalos Lajos, aki rendszeresen látogatta a Madách Szimpóziumokat, és előadást tartott a különböző fordítások erényeiről és gyengéiről, megkérdezte, hogy volna-e esetleg olyan nyelv, amelyet ismer, s amelyre érdemes volna lefordítani Madáchot. Mivel a román, a francia és az eszperantó mellett főképp az ibériai nyelveket ismerte, azt válaszoltam, hogy a baszk és a galego fordítás egyelőre még hiányzik. Asztalos Lajos, aki tudott spanyolul, portugálul és katalánul is, azt válaszolta, hogy a galegóba szívesen belevágna. 1997-re már néhány színnel el is készült, és a munkálatokat meggyorsítandó ajánlottam neki: fejezze be a munkát 1998 tavaszára, s akkor a készülő CD-n helyet kaphat az ő fordítása is. így is történt. Ő azonban nagyon lelkiismeretes fordító volt, és a későbbiekben mindent elkövetett azért, 256