Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Fráter Zoltán: Táj, hagyomány, történet Krúdy két novellájában
nem kihívóan frivol, hanem csendesen „bogarászó”. A spanyol és angol katonatisztek szép szobája, fényes palotája helyett már csupán a lepusztult vendéglő udvarán ül (ahol Szindbád mesél róla) a félreeső asztal mellett, legújabb udvarlója társaságában. Csakhogy lovagja nem az a Lucas nevű pikador, akibe rövid ideig szerelmes volt Don Jósé mellett. Mostani kedvese házikabátos, barna arcú, szalmakalapos, francia szakállú, igen öreg ember, aki hosszú évtizedek után végre felvergődött a hajó fenekéről, ahol fűtőként dolgozott. A hajófűtő azóta mint Óbuda hercege éli napjait, kis háza kertjében zöldséget termel, és méhészetet tart fenn. Férfiúi mivoltában a Három Gesztenyefához és Ecetfához udvarán teszi a szépet ifjúkori imádottjának, Carmennek. A hervadó hölgy mindezt úgy viszonozza, hogy panaszkodni kezd szomszédjára, a közös mosókonyhás bérházban élő, fiatal lányra, aki rendetlen, hányaveti modorával, szemetelésével, összeférhetetlen lakótársi viselkedésével megkeseríti az életét. Figyelve a térmegjelenítés parányi elemeire is, szembeötlő, hogy a saját fürdőszobára áhítozó Carmen milyen hasonlatot használ a „mosókonyha” méretével kapcsolatban: „Csak egy kis kamra, akkora, mint egy gyermekfürösztő teknő, akkora, mint egy ruháskosár”. A gyermekfürösztő teknő és a ruháskosár említése még hasonlat formájában is rávilágít Carmen elégedetlenségének mélyebb okára, a gyermektelenségre és gyermek utáni vágyára. Kifakadása alig titkolt szemrehányás, miközben éppen a másik asztalnál üldögélő régi szerelmétől, a nagy hasú építésztől várja, hogy mellé álljon, és legalább véleményével igazságot tegyen a felháborító ügyben. Ha a torzított körülmények, lefokozott szereplők köznapiságát és az eredeti elbeszélés hősies, magas hőfokú, végzetes szenvedélyét összevetjük, nem túl meglepő felismerés, ha azt állítjuk, hogy travesztiával, Mérimée Carmmjének travesztált változatával van dolgunk. Szindbád mesealakjai a romantikus szerepek paródiáit valósítják meg. A szereplők átöltözése látványos és nyilvánvaló. Carmenből, a szép cigánylányból, aki eredetileg a végzet asszonya toposzának megvalósulása volt, sértődékeny, siránkozó öregasszony lett, s mást sem tesz, mint panaszkodásával provokálja volt szeretőjét, mellesleg ébren tartva aktuális szerelmének figyelmét is. Don Jósé hősszerelmes ifjúból megállapodott és megátalkodott, pepita nadrágos, elhízott építésszé öltözik át, aki most nem késsel fogja kioltani Carmen életét, hanem szavakkal. Lucas pikador pedig a nyugalmazott kazánfűtő ruháját veszi magára, hogy öreg napjaira Carmennek udvarolhasson. Az elénk táruló képben a spanyolországi cigányok társadalma helyett az óbudai társadalom sajátos berendezkedése bontakozik ki a vendéglőben ejtőző kispolgárok alakjában, két férfi és egy nő groteszk szerelmi háromszögének torz viszonylatában. Ezt a bo- londériával, igaztalansággal teli, alapjaiból kimozdíthatatlan világot az elbeszélő természetes állapotként festi. Még akkor is, ha voltaképpen a gonosz mostoha vagy a rút vasorrú bába vagy a lidérces boszorkány (ebben az esetben Carmen) legyőzésének profán változatával találkozhatunk. Ahogy Mérimée történetében Don Jósé leszúrja Carment, volt udvarlója is ezt teszi itt, kés helyett gyilkos szavakkal. Ahelyett, hogy védelmére kelne, vagy legalább együtt érezne Carmennel, kijelenti, hogy addig nem mond véleményt Carmen vádaskodásainak igazáról, amíg nem látja a panaszokra okot adó, összeférhetetlen, fiatalabb lányt. Ezzel vérig sérti volt barátnőjét, egykori „babáját”, aki méltán fakad ki ekkora érzéketlenség, hálátlanság láttán: „Valamikor a babája voltam! És most a leányt akarja előbb látni!” A konfliktus és a szereplők reagálása természetesen nem tragikus, bár a kövér építész válasza a travesztált Carmen számára a maga megsemmisítő voltában felér a halálos döféssel. Mivel a travesztia egyik eszköze és célja is az eredeti mű heroikus elemeinek eltüntetése, ebben a közegben ez a felelet az eredeti tett, a gyilkosság 211
